@ 1915-ben történt a Karszton, a Görz-szakasz előtt. A 17-ik népfelkelő-gyalogezred egésznapi szörnyű menetelés után későn megpihent végül. De nem csupán megpihent, hanem — kárpótlásul — vacsorát is kapott minden katona. Nem messze tőlem kebelezte a vacsorát egy kerekképű, igen megéhezett falusi legény. Ahogy végzett volna az evéssel, felsóhajtott úgy magában, a maga számára:
— Én nem tudom, hogyha már igen okos emberek kitalálták az ismétlő-ágyút meg az ismétlő-puskát, mért nem tanálják ki mán eccer az ismétlő-csajkát is?
(G. S. közlése, Budapest.)

@ 1916-ban, a Bruszilov-féle szörnyű lovastámadás előtt, elrendelték a legénységi levelek fokozott szigorral való ellenőrzését, illetve cenzúrázását. Az első honvédhuszárezred egyik huszárja azt a választ írta a feleségétől kapott levélre: ,.Azt kérdezed, hun vagyok, északon vagy délen, nem szabad megírni, de ezt a büdös falut Pohorlicnak híjják, úgyse tudod, hun van …”
(Matavovszky István dr. közlése, Győr.)

@ Az 1916-ik esztendő szeptember vége táján ment végbe a lentebb következő párbeszéd. A komeni fennsíkon feküdtünk akkor vonalban l-es honvédek s parancsnokunk revisnyei Reviczky László alezredes volt. Kemény katona s rendet és tisztaságot szerető ember a szigorúságig. Lövészárkainkat például szinte minden napon mésszel kellett megöntetni az esetleges fertőző betegségek meggátlására.
1916 szeptember végének egyik estéjén fültanúja voltam, amint két közhonvéd beszélgetett csöndes
pipaszó közben . . . Azt mondja az egyik:
— Azt olvasom az újságba, hogy fegyverszünet lesz . . .
— Hogy fegyverszünet lesz? — kérdi vissza a másik . . .
Válaszol az első:
— Igen. Azt.
Azt mondja rá a másik, miközben szörcsögtet néhányat a pipán:
— Csak azt ne adja az a jóságos Úristen!
— Miért ne, komám?
A koma szippant a pipán:
— Azért komám, mert az alezredes úr a fegyverszünet alatt kismirglizteti velünk a drótakadályt . . .
(G. S. közlése, Budapest.)

Forrás: Komáromi János: A nagy háború anekdotái. Budapest, Genius kiadó, 1936.