Befejezetlen regény – részlet

(1917-es korosztály )

Magányosság fátyla födött be
Ó tanulmányok hosszú böjtje
Hol minden csak jelében él
Puszta csillagzat lesz az éj
És emlék dolga csak az élet
Fekete táblán fehér képlet
Vimynél haltak a bakák
S én bújtam anatómiát

Előttem elvont ember állt hát
S a theraménesi tirádák
Kétszer ölve a holtakat
Véstek belőlük szobrokat
A nagy szavak mindig kinoztak
S e millió Hippolytosnak
Szekere száguldott mig én
Száz frankot kaptam elsején

Értsék meg e keserűséget
Az ifjúkor mely a miénk lett
Mint sarjú a kasza alatt
Csupa hamis hangra akadt
S a hazugságokkal csak álmunk
Szárnyán lehetett szembeszállnunk
Kik előtt nem állt példa más
Csak álszentség és árulás

A háború visszája így ér
De eljött ím a harmadik tél
A pohár rum az elitélt
Ajkán Hát ez az év a vég
Az ég is földdé vált azóta
S a halálnak lévén adósa
Minden ami még várható
Csak homlokunkba egy golyó

Amit tanítnak hogy hihetném
Pedig már vágtam elevent én
És fogtam már le szeretett
Borzadva kihunyt szemeket
Mások húsz évüket lokálban
Ünneplik én a laktanyában
Kékruhás nyurga nagy gyerek
Ki többet révedt mint evett

Ez volt a világvégi Párizs
Ég veled város és világ is
Sándor-híd mely ha est honol
Olyan mint egy rimbaud-i sor
S a Tornyom is messziről int már
Mint egy apollinaire-i rímpár
S feledhetlek-e titeket
Marlyi lovászgyerekek

Szivemet szabadjára hagytam
A Cours-la-Reine-i fasorokban
Nem látlak többé már virág-
Terhes szelíd gesztenyefák
Megyek hogy vissza sose térjek
Közétek kihalt partszegélyek
Kik strázsáljátok a folyót
A halálba csalogatót

Hát úgy látszik gyilkolni hívnak
Agyő Párizs órjási színpad
Passyi viadukt agyő
S minden mi onnan nézhető
A két part mely lassan poroszkál
Az elbuvó s kibukkanó táj
S a Trocadéro kertjei
S metró jánosbogarai

Változásoknak kora jött el
A szépség elmaradt mögöttem
Így robogtam a vonaton
A csuklómon kis fémlapom
Míg egyre közelebbre jött és
Süketebb lett az ágyudörgés
S vitt a front felé a vonat
Gomolygó füstöt s dalokat

Íme ez itt a lővonal már
Hol szenvedés és fájdalom jár
A vas felhőből sistereg
Itt élni s ölni egyremegy
Hallgasd ahogy az akna robban
A mitikus alkonyatokban
S a szétszaggatott tájon itt
A felszántott hús jajjait

Roncsolja még a levegő is
A szemet szájat a velőt itt
És tested egész bensejét
Tüdődre szívod a veszélyt
Gáztámadás gáztámadás riasztott
Rántsd le a frázisról a maszkot
S az eszmék bársonya alatt
Fedd fel igazi arcodat

Fordította Somlyó György

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ