Tegnap megkérem a lyányomat, eresszen vizet a kádba, sóhajtozva beléereszkedem, miután előzőleg kikészítettem a Nőgyűlölet című kötetet a szennyeskosárra, hogy sóhajtozás közben olvasgassak. A mobilomat a kád fal felőli szélére teszem, elnyúlok, és olvasni kezdek. A Nőgyűlölet felkavar, a kád forró víz megnyugtat, dörzsölt alak lettem, nem vitás.

Kár, hogy a víz nemcsak megnyugtat, hanem másra is alkalmas. Például arra, hogy beléessen a telefonom. Ez meg arra alkalmas, hogy egész este kapcsolgassam ki meg be, ő viszont hol azt jelezze, hogy „nincs SIM”, hol azt, hogy van, és akivel beszélek, az vagy azt mondja, „mintha pincéből beszélnél”, vagy pedig azt, „leteszem, nagyon rosszul hallak.”

És az élvezet folytatódik ma is, azzal díszítve, hogy még vissza is hívnak, hátha úgy jobb (de nem, de nem…), Márta meg azt javasolja, tegyem a kártyámat a telefonjába. Beteszem, de ettől még nem működik, Mártát ellenben képtelenség elérni, mert a cégnél nincs vezetékese, a Facebookba meg olyan rapszodikusan lép be, akár egy virtuális vamp.

Úgyhogy itt ülök, másként nem tehetek, mobilom nincs, idegeim még vannak. Ki tudja, meddig…

Forrás: A jódeménység foka

1. Gergely:
   2014. március 13. 11:48

   Még mindig jobb egy szúnyog, mint egy varjú. Mobilom nem ejtettem bele a kádba, csak elképzelem…

2. Demény Péter:
   2014. március 15. 12:19

   Jobb ma egy szúnyog, mint holnap egy varjú! :)