Kedei Zoltán: Gurul az árnyék
Az út forgáccsal teleszórva és kergetőzik a széllel. Botladozom saját árnyékomban. Dörzsölöm szemeim…, nyitogatja szempilláit az ég.
Szárnyas bogarak röpködnek árnyékom körül. Fölöttük festett csodák siklanak.
Magasra pöccint a látvány. Mint néma gondolat gurulok a saját árnyékommal.
Árnyak lebegnek, fénytől remegek. Lesben áll Lucifer a bűnös korszak „gombócaival”. Csaholnak az ebek. Sarokba húzódom, és meggyújtom a szeretet lámpását.
Forrás: Vár-Lak
Pusztai Péter rajza