Miért nem magyar Hindenburg?

Vacsoránál beszélget az apa gyermekeivel a háborúról. Mindenfélét kérdeznek a gyerekek. Végre is a legkisebb fiu haragosan veti oda:
— Szép, szép, de van egy nagy hiba.
— Mi az fiacskám ?
— Az, hogy miért nem magyar Hindenburg?
— Nem baj az, fiam. A németek szövetségeseink és az ő győzelmei nekünk is használnak.
— Nem is ez a baj.
— Hát mi?
— Az, hogy Németországban a Hindenburg győzelmének örömére az iskolák egy napi szünetet kaptak. Ha Hindenburg magyar lenne, ezt a vakációt mi kaptuk volna.

Akkor mi lehetne ő?

B. osztályú népfölkelőket oktat a bakaőrmester. Van a társaságban ügyvéd, mérnök, hivatalnok, kereskedő, iparos és munkás, ügy kicsit nehezen megy a dolog, mert az öreg fiúk nem szokták ezt a szántást. Különösen sok baj van egy öregedő népfölkelő újonccal. Az őrmester végre is megunja a dolgot és rákiált:
— Mi maga civilben’?
— Főmérnök vagyok.
— Főmérnök? Maga főmérnök?! Hát akkor mi lehetnék én civilben ?!

A veszedelmes gyógyszer

A nagy előremenésben nem tudta követni az ezredet a gyógyszerkocsi. Kifogyott a doktor egész kézi gyógyszertára. Egyszerre csak jelentkezik egy katona, hogy fáj a gyomra. Egy másik, hogy a talpa. Egy harmadik, hogy meghűlt. A doktor gondolt egyet. Ej, a hit is gyógyít. Volt egy üveg konyakja. Mindegyiknek adott egy pohárkával. Azt mondotta, hogy orvosság. A betegek megköszönték és jelentették, hogy jó volt az orvosság. Boldog volt a doktor. Másnap azonban az egész század jelentkezett, hogy beteg. Mindegyik kért abból a csodatévő orvosságból — egy nagy pohárral.

Forrás: A világháború képes krónikája. MEK