Az iménti beszélgetésünket hallva néhány, a pultnál ülő vagy álló vendég ráharap a témára. Krúdyt idéző neveket sorolunk: Fekete Ló, Vörös Rák, Fehér Szarvas, HáromFarkas, Arany Oroszlán… „Csupa állat! Remélem, a vendégek nem!” Nevetés. „Van itt kocsma dögivel – mondja az egyikünk –, nem beszélve a Szépásszonyvölgyről, ahol rengeteg kimérés működik a pincékben!”
„Nem egri ugyan, de nekem ez a legszellemesebb – mondja a másikunk –, amit Kecskemét mellett láttam: LeszVigasz!” Derültség tölti be a Lugast. „Hát ez tényleg jó! Las Vegas – LeszVigasz!” „Nem is szólva, hogy mennyire igaz!” „Ez még rímel is, mármint, amit mondtál.”
Máris Prágába jutunk. „Nem voltam ott soha, de olvastam Hašek Švejk című könyvét. Abban van szó a Kehely nevű kocsmáról. Mindenki tudja, mi az a kehely. [Tudtuk.] Jó könyv, ajánlom, olvassátok el. Sose fogjátok elfelejteni Palivec urat, a vendéglőst, aki azért kerül börtönbe, mert bevallja a detektívnek, hogy levette a falról Ferenc Jóska arcképét, „mert leszarták a legyek”, vagy Švejket, a főszereplőt, aki találkozót beszél meg „háború után hatra” a Kehelybe.” Akik értik e humort, kacagnak.
„Maradjunk csak Egerben! – mondja újra az egyikünk. – Akad itt is igencsak beszélő kocsmanév! Kezdjük mindjárt a megszűnt Szamovár vagy VallonSörözőtől pár méterre volt a Bumerángnál! Biztosan tudjátok, mi az! Egy ausztráliai bennszülötteknél használt fegyver, ami visszatér a feladóhoz. Értitek? Visszatér oda, ahonnan indult! Értitek már?” [Értettük. Azok is, akik nem teljesen.] „Meg itt van, a Tetemvárral majdnem szemben a Napközi. Azt hiszem, ezt nem kell megmagyaráznom!”
„Nem! De jó lenne, ha nem a Kacsával fejezitek be! Tudjátok…”
Tudtuk, jó néhányunk megjárta a kórházat