Mivel a hadviselő felek közül egyedül Nagy-Britanniában nem volt kötelező katonai szolgálat (legalábbis 1916-ig), ezért a brit birodalom területét árasztották el igazán nagy számban a toborzási plakátok. A háború idején született minden idők talán leghíresebb reklámja is, amelyen Lord Kitchener a nézőre szegeződő ujjal deklarálja: „A hazádnak szüksége van RÁD”.

A plakátok vagy az ellenséget igyekeztek démonizálni, vagy érzelmi zsarolással próbálták az embereket rávenni a bevonulásra – „Apu, TE mit csináltál a háborúban?”, kérdezte egy kisfiú ólomkatonáival játszva zavarba jövő apjától. Egy ír toborzóplakát is a férfiak szégyenérzetét igyekezte felkelteni: „Mész vagy nekem kell?”, érdeklődött egy ifjú hölgy lovagjától a háttérben lángoló Belgium előtt. Egy mozgalom keretében a nők a gyávaság jelképének számító fehér tollat osztogattak a fiatal civil férfiaknak.

Az újságok is ugyanezeket az üzeneteket ismételgették, miközben a városok utcáin katonazenekarok masíroztak, a varietéműsorokat játszó zenecsarnokok is beszálltak, 1914–1915 nagy „slágerei” közül sokat a toborzási szlogenek köré írtak.

Az egyházak is kivették a részüket. az anglikán lelkészek és püspökök egyenruhát öltöttek, a walesi lelkipásztorok pedig több embert vettek rá a bevonulásra, mint a toborzóirodák őrmesterei. a városokban a közösségek befolyásos tagjai szerveztek gyűléseket a városházákra, azzal a céllal, hogy a nevüket viselő egységeket állítsanak fel, és 1914 augusztus–szeptemberének lelkes napjaiban egy ezerfős zászlóalj összetoborzása egy napig sem tartott. Azonban ezek a mozgalmak nem figyeltek arra, hogy a háborús erőfeszítések szempontjából kulcsfontosságú munkát végző dolgozókat kihagyják a szórásból.

Sokan egyszerűen kíváncsiságból vonultak be, egyeseket a dicsőség délibábja vonzotta, de olyanok is voltak, akik csak ki akartak törni a városi élet egyhangúságából. Meglepően nagy számban jelentkeztek családos középosztálybeli férfiak. A nagy lelkesedésben a túl fiatalok és túl idősek közül sokan hazudtak korukról, hogy felcsaphassanak katonának.

A toborzás elképesztően sikeres volt. 1914 szeptemberének végére 750 ezer ember jelentkezett, 1915 januárjára már egymillió. Összességében 2,67 millió önkéntes vonult be, nagyjából annyian, mint ahány férfit később kötelezően besoroztak. (BBC History)