VIII. Fülig Jymmy megválaszol,

avagy

Autók és kormányok

Tudtam, én tudtam, hogy a Wágner meg a Piszkos kavarnak, ezek mindig kavarják. Beleírnak az újságba, ahol nekem már érdeklődő olvasóközönségem van, akik várják a cikkeimet. Piszkos alak mind a kettő, a Wágner se mosdik, csak néha bele szok esni részeg állapotba a kikötőbe. De hiába kavarnak, híg az agyukban a velő, és nyolc napon túl gyógyuló sértéseket fogok a fejükhöz vágni.

Nekem megmondták náluk jóval kevésbé börtönviselt emberek, hogy én egy autós didakta vagyok. Ez azt jelenti, hogy valaki magától sajátítja el az autóvezetést. Ezt átvitt értelemben használják, mert én még nem próbáltam, de aki megkerüli a Horn-fokot egy lopott ágyúnaszáddal, miközben legkevesebb tizenhét ország vízi rendőrsége üldözi, az ugyebár elkormányoz egy autót is.

Meg a Wágner részeges hadovája a titkos szolgákról, akik őtet beszervezték! Azt se tudja, hogyan néz ki egy titkos szolga. Meg azt se, hogy ezért meg fogom verni. Utóbbit azért sejtheti.

Én megmondom az őszintét. Romániáról van szó. Ottan jelennek meg népszerű újságcikkeim, és a közkívánságnak megfelelően az olvasók szeretnének velem találkozni. Tájékozódtam a dolgok felől. Itten a kikötőben szereztem egy könyvet Romániáról, sok kép van benne. Rögtön az elején egy rokonszenves uralkodó házaspár mosolyog (valami Ceausescu nevűek), látszik az arcukon az egész ország boldogsága. Fővárosa a festői szépségű Bucu-resti (kiváló vasúti vendéglők működnek ott, arról kapta a nevét). Odamenésem céljából egy kitűnő lehetőséget fedeztem fel, ebből a könyvből, a tengertől többszáz kilométerre fekvő fővárost egy nagyszerű csatorna köti össze a Fekete-tengerrel. Fenséges lesz, amikor hajómmal kikötök a Piaţa Presei nevű kikötőben, és a bámuló nép között délcegen besétálok a sajtó palotájába!

Azt mondta itt egy román matróz, hogy sok minden megváltozott ahhoz képest, amit én a könyvben láttam. Például a rokonszenves házaspár már nem uralkodik, punccsal eltávolították őket. Ez királyságok történetében gyakori, és hajókon is előfordul. Alkoholos tartalmú italokkal leitatják a felelős személyeket, és akkor átveszik a hajót, vagy az országot. Szóval: a kormányt. Olyanok szokták csinálni, akik közel vannak az előző vezetéshez, és ismerik azok italozási szokásait. Mer az előkelőbb személyek nem úgy isznak, mint a Wágner, hogy mindegy, csak sok legyen és butítson. Először is, metszett üvegpohárból isznak, eltartják közben a kisujjukat, és azt mondják a pincérnek: Merci, garcon. Amikor berúgnak, akkor olyanok, mint a Wágner. Fölébrednek, és ki vannak fosztva. Vagy föl se ébrednek, az pech.

Ha ez a két lókötő (hajóelkötő – az jobb) alak bele nem kavart volna, akkor nyugodtabb körülmények között tudom folytatni érdekfeszítő cikksorozatomat. Mert az a feladata az újságnak: a nép fölvilágosítása és az igazság terjesztése. És mindig vannak olyan piszokok, akik ezt meg próbálják akadályozni. Ők a tragikus vétség, ahogy az írószakmában nevezik az ilyeneket. A kikötőben egészen más neveken emlegetik őket, de kiszakad tőle az újságpapír.

Az úgy volt, hogy a demokrácia alapos fogalmai után (pénz, szabadság, egyenlőség stb), belemegyek a következő témakörbe. Valami autós dolog ez is. Valami tervezetet kell kidolgoznom, aszondják, most erre van igény. Egyre növekszik a motorizáció, több és több embernek van autója, sok a közlekedési baleset, autópályák épülnek, valami ilyesmi. Autó-mánia. Nem. Autó-micsoda. Ha nem zavarnak meg a Piszokék, akkor már régen elmerültem volna a témába. Már erről cikkelyeznék. Hogy az autó nem csak megkönnyíti, hanem meg is nehezíti az életet. Olyan problemák, amik azelőtt nem is voltak. Nem is gondoltak rá. Aztán itt van. Megvan! Autonómia! Erről kellett volna írnom mostan. De ebben mindig valaki kavar.

Őfenségem I. (első) Fülig James

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ