(Szerpentin vándora)

az út szüntelenül kanyarog
s a nyomok vele együtt
a hóban
egy nyúlánk alak kitartón
lépeget kezében nyitott könyv
valóban

az ónos égből egyet szemerkél
pelyhek pörögnek
a földre
a sovány vándor tovább
lapozgat lábai viszik
előre

így gázol ő már évek óta
hóban sárban változó tájban
ha látom
lessinget olvas mind magasabbra
jutva meglehet ő az egykori
barátom

akivel annyi éjszakán át
képzelegtem hogy lesz hogy nem lesz
ha egyszer
mirólunk is említés lészen
ha fölnő s elhíresül bennünk
az ember

két dúlt kamasz száz gondolatát
beitta a hajnali ködlés
homálya
könyvekbe bújt minden mi múlt
szemünk fényét az értelem
vigyázza

s a meg se kóstolt küzdelem
ábrándja fátyolozta be
egészen
olvastunk-írtunk verseket
pompásakat és nyerseket
merészen

kóboroltunk mezőkön rengetegben
süttettük hasunkat a nappal
nyaranta
voltunk pénzen a fej és az írás
nyikorgó hegedű vonóján
a gyanta

az életút sosem kész regény
annyi minden felülírja
halálig
idillünk szála elszakadt
emlékfátyola megkopott
s ha vásik

nincsen cérna mi visszavarrja
lassanként aki bírja marja
s megorrol
mi szép volt fonnyad fanyarul
szívünk hiába kezdené
elölről

két jó barát ha szétevez
más-más jövőben ha révedez
kitartón
pálmáik sehol sincsenek
kopár faágak intenek
a parton

egyik orvos lett gyógyító
másik fizetett szószaporító s közöttük
az árok
egyre mélyült hínárral telve
s most hogy felkotrom semmit sem
találok

hórihorgas alak távolodik egyre
kezében könyvvel ballag a hegyre
az úton
én látom őt de ő már nem lát engem
mögötte járok gyorsuló ütemben
a csúcson

tán utolérem de hirtelen a mélybe lépik
megtorpanok nyomában hullócsillaga fénylik
belátom
fölfelé lépdel örök égi portyán
könyvébe bújva reám se ismer hajdanvolt
barátom

2006

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ