Kedvelt erdélyi blogújságomban találtam egy érdekes írást a nemzeti identitás rejtelmeiről: a zengőszentmártoni Mancs Jakab történetét. A falunév biztosan kitalált; Pécs mellett van ugyan egy Zengő (hegycsúcs lent, a Mecsekben), de csak egy falu nevében foglaltatik benne (Zengővárkony). Ezen kiváló beszély szerzője pesti – amúgy tassi születésű (ez is fönt, majdnem Pestnél van a Duna mellett)…

Elolvasván, egy rég látott film (és egy rég olvasott elbeszélés) jutott eszembe:  ’A vihar kapujában’. Akutagava Rjúnoszuke műve, ő az egyik leghíresebb (számomra szinte azt egyetlen) japán író. Emlékezetem szerint az első novellái között szerepelt a Rashomon, a vihar kapuja; a Wikipédia szerint (onnan idézgetek) hírnevét és elismertségét is e mű sikere alapozta meg. ’A sötét hangulatú és borúlátó történet etikai törvények érvényességére kérdez rá, amint emberi kapcsolatok és szükségletek lehetőségeit és határait firtatja. … A vihar kapuja szimbolikus jelentést kap a történetben, hiszen az erkölcsi szabályok átértékelődésének színhelyévé válik. Amint belép a kiotói kapun az ott meghúzódni vágyó számkivetett, rögtön ráeszmél, hogy alkalmazkodnia kell az élet farkastörvényéhez, ha életben akar maradni. A novella örök nagy kérdése, hogy vajon valóban léteznek-e olyan helyzetek, amikor nincs választási lehetőségünk; amikor az ösztöneink – az életben maradás érdekében – átveszik az irányítást.’ ’Másik híres elbeszélése címe: A bozótmélyben (Jabu no naka – más fordításban A cserjésben. A talányos történetben egy fiatal szamurájt és feleségét megtámadja egy útonálló, aki a szamurájt fához kötözi, az asszonyt pedig a férj szeme láttára megbecsteleníti, s a történet végén a férj meghal. Az esetről szóló hét különböző tanúvallomásból különböző nézőpontokból ismerhetjük meg a történetet, a teljes igazság azonban megfoghatatlan marad. ’

A regény egyik angol kiadásának címlapja

’Ebből a két elbeszélésből rendezte 1950-ben Kuroszava Akira ’A vihar kapujában’ című filmjét, amely 1951-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.’

A filmet láttam előbb, de a novella ugyanolyan érdekfeszítő volt utána is… (Kuroszava akkor lett egyik kedvencem. Korábban – érdekes módon, még Moszkvában, mikor ott tanultam a hatvanas évek elején – láttam kedvenc hollywoodi – John Ford jegyezte – westernemet, A hét mesterlövész-t (The Magnificent Seven) – s a felhasználásával készült 1954-es Kuroszava-film /’A hét szamuráj’ – Sicsinin no szamurai / utólag is ugyanolyan izgalmas volt…) Akutagava elbeszéléseit én Gergely Ágnes fordításában olvastam (angolból fordította őket és írt egy kitűnő utószót is) – most rákerestem a neten, de őt nem találtam: Lomb Kató a nagy magyar fordítófenomén jóval korábbi – talán japán eredetiből készült – műfordítása érhető csak el.

A filmet viszont (Rashomon) a You Tube-on megtaláltam – angol felirattal:

http://www.youtube.com/watch?v=38WdmtBOo34

Mindez Mancs Jakabról jutott eszembe… Kíváncsi lennék: vajon T. Ágoston László olvasta-e előtte a japán novellákat, és azok hatottak-e rá; illetve: vajon van-e még valaki, akinek Mancs Jakabról Akutagava meg Kuroszava jut az eszébe…

Szentgyörgyi N. József

1. Gergely:
   2014. március 31. 14:45

   Olyanok vagyunk majdnem, mint Mancs Jakab, nehéz megállapítani az illetõségünket, talán erdélyi lap vagyunk, talán stockholmi, esetleg tassi születésûek lennénk, de leginkább zengõblogiak mindannyian…