A mai kocsmán túl – Verses Perforál, „2014. április 11” (I)
Bágyoni Szabó István, Keszthelyi György, Cseke Gábor, B. Tomos Hajnal írásai
Bágyoni Szabó István: Versvirágvasárnap
ahányszor hó hull s az idő mélyén
valahol egy-egy füstös Pilvaxban
himnuszok kelnek istenek arcán:
annyi tavasz van
aztán a Nagy Út Pozsonytól délre
Zerintől Csíkig s át Kolozsvárnak
hol költők s bohócok vérébe rejtett
tizenkét pontos imára várnak
mint apostolok pont tizenkettő
fohászuk gyűjti a nyüszítő szél
Nemzet kellene vagy Dal a nemzetnek
mely istenekkel versenyekre kél
egy Haza kéne hisz’ szertepörög
havak hulltában s gyökerek táján
ha kifut az égre s szitokká válik
minden mondatunk a föld orcáján
az az egy kéne Isten tenyere
imát és átkot megtartó mákony:
s jöhetnek havak időördögök
törhetnek ránk cári paripákon
Urunk ha értesz bólints a fákkal
bukkanj fel egy-egy füstös Pilvaxban
ne hagyd hogy bohóc s költő kikapjon
röptesd a dalt ha hívó tavasz van
a Verset indítsd mi nem vetélt el…
a győztes sorok valahol várnak
valahol nincs versfegyverletétel
se vers-Arad csak versvirágvasárnap
Budapest, 2002 márciusa
Keszthelyi György: Fűszáltól égig
Mi lenne most? Vajon mi kelhetne
életre, ha úgy szóról szóra
örökbefogadná az ember a rendet?
Hiába siettél, hiába ketyegett
pár évet a proletár vekkeróra,
nem jöhet soha közös nevezőre
a tettrekész, bolond vágy, a szeretet
és az igazságszolgáltatások
szadista őrszeme. Nem… soha nem lehet
megöregedni a huszadik század
koraszülött roncsházaiban.
Ruhánk egy kunyhó padlásán szárad,
kezünkből kihull a hallgatag kés,
megtöretünk, mint megváltó kenyér.
Mit ér hát a lágy rím, mit ér a vér,
ha alvad, ha egybefőnek
a valós és a körülírt világok?
Ha ereidben lavór víz, kékítő
forr, száradó virágok fakuló illata jön, megy,
útnak indulnak a huzatos vagonok,
vörös harmat, ötágú nappalok
fűszáltól égig görbülnek. Remegő kezek,
csont-bőr szivárvány, mindig csak ott sarjad,
ahol a látszat, a vak, süket remény
cifra gatyában áltat, bohóckodik,
mosolyra biztat…. a költő egy furcsa jövevény,
időkben kallódó, örökké megkésett
utas, Krisztus előtt, után… – ki tudja hányadik
hófehér szívével gyilkol és szeret?
2014. április 2.
Cseke Gábor: Kocsmán innen és túl
itt a tavasz
süssél napocska
nyílik a világ
nyitott a kocsma
*
túl a vasúton kertek füstje
rátekeredik a mozdonyfüttyre
van egy kocsma s benne én ülök
én búsulok és én hegedülök
*
a söntés mögött jó világ van
mámor szunnyad a piákban
*
árnyékszék is akad hátul
a kulcs meg ott lóg elől
ha meghalok, barátim
a kocsma menten összedől
*
az utcán vidáman lógó jasszok
kocsmaasztalnál sűrű passzok
mikor a bűnt nincs kire kenni
itt az ideje hazamenni
*
szorítja, nyomja összefogja
egyik kocsma a másikát
s így mindenik determinált.
*
hó hull kavarog odakint
mint fekete medvékben a kín
nem férünk már a korcsomában
pedig csak te meg én vagyunk
csak mi hárman
*
túl a kocsmán mai kocsmán
elveszett a báránykucsmám
ha valaki megtalálja
várom ide a kocsmába
*
a kocsma üres, senki
nem fog minket kitenni
*
ne nézz bután:
napra nap telik
délre délután
s hiába szólsz pincér után
– és ez már így lesz ezután
B. Tomos Hajnal: Sírvers
J.A. fejfájára
Sajnos, arról nem tehetek,
hogy mint bábjukban a lepkék,
koponyámban el nem fértek,
a világizzású eszmék.
Mert míg botlott a nyűtt munkás,
s paraszt termett jajokat,
csak egy nőtt: a bősz elnyomás,
sajtolt újabb kínokat.
A törpén maradt gondolat,
s a dac szeszben oldott marka,
volt a nemzeti virradat
puha achiles-sarka.
Én túlléptem e vak koron,
boron és csilló szerelmen,
áthágtam mi több: sorsomon,
hogy ragyoghasson az értelem.
Testem immár a férgeké
s a kálváriák nyugalma,
ha ki szellemem keresné,
a mindenséget kutassa.
***
Közeledik április 11-e, a Magyar Költészet Napja és nagy költőelődünk, József Attila születésnapja.
Kérésünk: írjanak, küldjenek olyan verseket, melyek József Attila sajátos stílusát, világlátását tükrözik, s egyúttal aktuális gondolatokban gyökereznek. A születendő költemények mottója/vezérfonala a mindenki által közismert “Ars poetica” két sora:
“Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!”
Az alkotásokat a beérkezés sorrendjében közöljük a kafe.hhrf.org honoldalon.
Pusztai Péter rajza
2014. április 3. 06:49
Nagyszerű mindhárom vers!
Gábornak :
Hál’ istennek ismét hegedülsz
s nem „kened” a verset másra,
ráleltem közben a kucsmádra:
költő vagy Te ott,legbelül.
(kocsmán innen vagy kivül).
2014. április 3. 17:14
Hát, nagyon tetszik ez a szomorú-vidám kocsmásvers Gábortól.
De tetszik ám a Hajnal verse is, amit Gábor bíztatására írt, na meg az a fentebb is.