Farkas Árpád: Harangok

Mert tűzvész és árvíz e várost
már rég nem pusztította, s lakói
messziről közelgő veszélyt szimatolva
sem kapaszkodtak fel rájuk –,
egy reggelen porba omlottak a tornyok…

Azóta elszabadult, barna harangok
konganak az öblös levegőben,

s nem hallja őket senki – –