Kölcsönsorok: Romulus Guga
Január / Ianuarie
Ó hogy havazott az éjjel, sodorta a havat örökéletű vágyunk
otthonodban, veled, s te rettegve megérzed bennem a halálunk
én meggyógyítanálak
de csak jobban megijeszt simogatásom
egyedül vagyunk és tudjuk
hogy ebben a házban valakit valaki elásott
aki oly kellemesen bűzlik
mint furán hivalgó sok-sok bosszúságunk
agyaggal mázoltuk a csönd szalagjára: soha,
soha nem felejtünk.
már nem félsz, én meg gyötrődöm, tán nem is létezel már,
nem létezem, és ellenséges szellem lesz úrrá
szavainkon
és hó hull, gyéren havazik és ilyen volt minden e télen, már
meg se rezzensz, föl se rezzenek, a halál áttetsző lehében
O, viscolea azi-noapte, viscolea, gândul nostru de-a fi eterni,
stau în casa ta cu tine şi simt că de moartea din mine te temi.
eu vreau să te vindec
şi nu fac cu mângâierea decât a te speria,
stăm singuri şi ni se pare că
ştim că-n casa asta e îngropat cineva.
stă şi duhneşte atât de plăcut
sub vârful grotesc al mâhnirilor noastre,
am scris pe panglici de linişti cu lut, niciodată,
niciodată nu vom uita.
tu te temi şi pe mine mă bântuie spaima că nu mai eşti,
că nu mai sunt, că un duh potrivnic veghează ultimul
nostru cuvânt.
şi ninge şi ninge sărac cum toate au fost iarna asta, nu
mai tresari, nu mai tresar, moartea ne-a aburit fereastra.
Furcsa szellem jár a légben / Un duh straniu umblă prin văzduh
sorra lefagynak a csillagok, az égen össze nem illő furcsaságok
temetője, a hattyúnyak véresen lecsüng, a fenti
tehetetlenség asztalára hajítva, amelyről ma is
belakmároztunk, a nagy skorpió kéjesen marcangol, gyógyulást
remél, bennünk a farkasokkal együtt megjön a tél, leselkedő farkasszemek
új egek, a világ ácsai sose pihennek, jönnek
a könyörtelen ítéletek, húsod akár a kő, kopog,
már a halál határát érinted, tolvajként fosztogatom a reményt,
kapukat becsukni, kiáltom, zárd be a kapukat, szellem jár a
légben
stele îngheaţă pe rând, număr pe cer cimitir straniu
de nepotriviri, gâtul lebedei atârnă însângerat, zace
pe masa neputinţei de sus, la care azi din nou ne-am
ospătat, marele scorpion în delir, ne roade, sperând
tămăduiri, în noi se lasă iarna cu lupi, ochi ficşi la pândă
noile ceruri, tâmplarii lumii lucrează fară-ncetare, vin
sentinţe necruţătoare, carnea ta începe a piatră să sune,
mângâi deja hotarul morţii, prad în speranţă cu hoţii,
închide porţile, strig, închide porţile, un duh umblă prin
văzduh.
Metszet /Gravură
Annyira kevés az időm,
Annyira sietős lett minden,
Olyan könnyen elromlik az,
Mit kezdettől öröknek hittem.
A könyvek sem válaszolnak, s akik előttünk jártak
Valamennyi titkot magukba zártak;
S mi, akik vagyunk, csak a
Hátra hagyott útra lelünk.
Később talán, amikor halottak leszünk
Értelmet nyer az átjutásunk.
Ezért hát itt az ideje, szeressünk,
És vegyük elő az evezőket,
Ne féljünk a nyílt tengereken
Kisimítani a világ homlokán a ráncokat.
Annyira kevés az időm,
Annyira sietős lett minden,
Olyan könnyen elromlik az,
Mit kezdettől öröknek hittem.
Atât mi-e de puţin timpul,
Atât de grăbite sunt toate,
Atât de uşor se strică
Ce la naştere pare eternitate.
Nici cărţi nu răspund, iar cei ce au fost
Tainele toate le-au închis cu ei;
Iar noi ce suntem dezlegăm
Doar drumul ce-au lăsat în urma lor.
Doar poate mai târziu, când vom fi morţi,
Se va găsi un sens acestei treceri.
De aceea cred că-i timpul să iubim,
Să dezlegăm ce vâsle-ascundem
Şi fără teamă în mări deschise
Să descreţim mâhnită frunte-a lumii.
Atât mi-e de puţin timpul,
Atât sunt de grăbite toate,
Atât de uşor se strică
Ce la naştere pare eternitate.
Cseke Gábor fordításai
Romulus GUGA (1938-1983) – költő, prózaíró, dramaturg, szerkesztő. A marosvásárhelyi Vatra folyóirat alapító főszerkesztője. Magyar nyelvtudását irodalmi fordításokban kamatoztatja. Alkotó munkájának teljében, fiatalon végez vele a pusztító kór.
Forrás: Vatra, 2013/12
Pusztai Péter rajza
2014. április 6. 06:50
Fájdalmasan gyönyörű alkotások,eredeti és leforditott változatban egyaránt.
2014. április 6. 18:49
„A könyvek nem válaszolnak”?