Somorčík Sz. Rozália írása

Somorčík Sz. Rozália Kövek

A veranda lépcsőin ültem,
a napozó legyeket néztem.
Piros lett szemük feketéje
és türkiz a kövek színe.

Közben ő a padlásra ment
a ruhákkal, egyre teregetett,
miután a spájzban poharába,
többször belekortyolt lopva.

Máskor a kis finom kezek
kapun, ajtón dörömböltek,
majd a kocsma körüli kövek
felém süvítve repültek.

Ne, ne menj a kocsmába!
Ne hord a ruhákat a padlásra!
A befőttek között a polcokon
boros üvegeket ne dugdoss!

Kértem, de mindhiába,
lezuhant a kemény padlóra,
mert a kései pofon elcsattant.
Nekem körberajzolt test maradt.

***

 Közeledik április 11-e, a Magyar Költészet Napja és nagy költőelődünk, József Attila születésnapja.

Kérésünk: írjanak, küldjenek olyan verseket, melyek József Attila sajátos stílusát, világlátását tükrözik, s egyúttal aktuális gondolatokban gyökereznek. A születendő költemények mottója/vezérfonala a mindenki által közismert “Ars poetica” két sora:

“Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!”

Az alkotásokat a beérkezés sorrendjében közöljük a kafe.hhrf.org honoldalon.

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. április 8. 13:24

   Érdekes „körberajzolása” a mai kocsmának .

2. Cseke Gábor:
   2014. április 8. 13:45

   JA világa, sorsvonala, környezete, anyás szenvedése mind-mind ott van benne ráadásul. A kocsma erre a „korona”.

3. Somorčík Sz. Rozália:
   2014. április 8. 20:47

   Köszönöm.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ