Ne nevess, ha egy szombaton,
Létem kulcsát által adom
Könnyeimet elcsorgatom,
Evilágból elutazom.

Ne sírjál, ha nem búcsúzok,
Hisz mindent én sem tudhatok,
Többé jövőt nem kutatok
Szívetekben nagy űrt hagyok.

Ne kérjél, hogy maradjak még,
Hogyha egyszer megnyílt az ég,
Szívem vágytól többé nem ég,
Szólítanak, s távozok én!

S hogyha egyszer elmentem én,
Szíved ne járjon feketén,
Kínodnak oltár-emelvény
Ne nőjön sírom tetején.

S ha elmegyek tudd, galambom,
Hogy nem a rút halál tombol,
A lélek tovább barangol:
Volt, van, s talán lesz valahol!