Kölcsönsorok: József Attila

Mikor az uccán átment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett – már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam – elveszik tőlem!

De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

1925. jún./1928

Când a traversat iubita strada,
vrăbii, porumbei şi-au curmat sfada.

Când a pus pe trotuar piciorul,
lumina gleznei scăpăra fuiorul.

Când umărul şi 1-a smucit abia,
ochii băiatului s-au luat după ea.

Călca plutind – s-aprindea lumina,
o admirau, uimită li-era mina.

Îi zâmbeau şi nimeni nu pizmuia
că ea-i stăpână pe inima mea.

O, ce teamă mi-era că mi-o fură
pe cea strânsă-n braţe cu căldură!

În inimă s-a-nfipt acul trufiei,
a smuls din ea floarea geloziei.

Trecea draga, frumoasă, senină,
s-apleca-n urmă-i adiere lină.

iunie 1925

Kocsis Francisko fordítása

2014. április 11.