Józsa Attila: Sorompók közt

Ars poetica

ki télen próbál felmászni a parnasszus hegyére
vasmacskák és kötélhágcsó nélkül,
a hiábavalóságba gyökeret ereszt
és öndícséretébe belekékül!
Lengőhídon

mióta egyszer megálmodott,
az Isten szeme mindig ki van nyitva
s mi felvértezett rejtelmekkel állunk
az élet s halál sorompói közé beszorítva…