szeretnék újra megfürödni éjjel
szerelmed égszín, fodrozó tavában,
hol kenyérhéjat szórnak szanaszéjjel
a vadkacsáknak rózsák illatában

láthatatlan kezek s mint egy égi jel
sok-sok mécses gyúl és fújni kezd a szél
lágyan simogatva s egészen közel
minden közös emlék újra bent zenél

és táncra perdül a sok-sok fenyő mind
s mi a forgatagba beleolvadunk,
Isten tenyerébe vesz és lágyan int

majd elraktározza suttogó szavunk
s egy csónakban egyszer megfogja kezünk
és a túlsó párta átevez velünk!