Kék jelek hullnak papírra
és szépen összeáll
mint tavaszi vetés,
a friss írás,
emberszívből kipergő
magvak sora –
csak lennének mindig
szavakra éhezők,
csak lenne ki kóstolja
a mindennapi vers
megtört kenyerét,
mely úgy világít,
mint az utolsó vacsora
fehér üzenete,
nem test tápláléka:
világok vallomása.

1. Gergely:
   2014. április 19. 08:12

   hiszen vannak,
   csak különbözõ rétegekben
   meg kell találni hozzájuk az utat

2. Keszthelyi György:
   2014. április 19. 16:45

   Azért vagyunk itt néhányan, Hajni,
   itt egy kiszáradt medret látok, (még ha magvakról, vetésről, kenyérről esik szó, akkor is), az ég permetezi tóvá csendesen.