Mintha egy tengerésznóta lett volna a fülében. De nem volt. Azt hiszem, nem. De ha lett volna, befeketült volna a ráméretett „mikrocsapástól”. Mert a mikrocsapás csak másoknak volt mikro-, neki valódi volt. Vagy visszatérve a légbőlkapott tengerésznótára, előfordulhat, hogy mégiscsak hallotta aznap, csak nem tudta megjegyezni. Amolyan oldalági emlékeztető lehetett, nem tudom. Az a helyzet, hogy a tengerésznóták csak első hallásra éteriek, fokozatosan viszont, (ahogy megtanulják őket) elvesztik varázsukat. S akkor már lehetnek akár egy mikrocsapás kelle(me)tlen felidézői is.

Budapest, 2014. IV. 19.