A Honvédelem.hu szubjektív listája – az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából − olyan, mindenki számára olvasásra ajánlott könyvekből állt össze, amelyek a Nagy Háborúról, illetve a kegyetlen harcokról szólnak.

John Dos Passos: Három katona (1921)

Saját, a francia fronton szerzett háborús élményeit vetette papírra 1921-ben
megjelent első regényében a portugál származású amerikai író, képzőművész.
A Három katona egyik főhősét, John Andrewst az író saját magáról mintázta. A
könyvet a kritikusok nagyon hamar „az első tiszta háborúellenes regény”-nek
nevezték és a világháború legkitűnőbb amerikai ábrázolásaként emlegették.
Andrews, a leendő zeneszerző mellett Fuselliről, a nagyvárosi vagányról, illetve
Chrisfieldről, a prériről jött amerikai parasztgyerekről szól a könyv. A
közlegények életét azonban nem a lövészárok és a harcok élménye, hanem
maga a katonaság zúzza össze. Bár Andrews a háborút túléli, a békébe
belebukik.

* * *

Jaroslav Hašek: Švejk − Egy derék katona kalandjai a világháborúban
(1923)

Ki ne ismerné a „derék katonát”, Josef Švejket, akit az orvosi bizottság
korábban, hülyesége miatt már „katonai szolgálatra véglegesen
alkalmatlannak” nyilvánított? Ennek ellenére részt vesz a Nagy Háborúban,
kezdetben a hátországban, majd később a fronton is, ahol − tévedésből −
osztrák fogságba esik. Hašek regénye az első világháború szatirikus kritikája,
nemcsak háború-, hanem egyben Monarchia-ellenes mű is.
Az író maga is részt vett a háborúban, személyes élményeiből merített a
történet írásakor, mellékszereplőit korábbi parancsnokairól, katonatársairól
mintázta. Bár a regény a szerző halála miatt befejezetlen maradt, mégis kerek
egésznek tűnik, s még közel száz évvel a megjelenése után is az egyik
legolvasottabb és legsikeresebb első világháborús mű. Ahogy mondani szokták, az alap!

* * *

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől (1929)

Ernest Hemingway legismertebb regénye Olaszországban és Svájcban
játszódik. A történet főhőse Frederic Henry, egy amerikai önkéntes, aki
tisztként szolgál az olasz hadseregben, az olasz−osztrák fronton. A Búcsú a
fegyverektől egyike azoknak a szépirodalmi feldolgozásoknak, amelyek az első
világháború értelmét vagy értelmetlenségét firtatták, a „régi Európa” véres
pusztulásának és értékei látványos csődjének a tragikus tanulságait
igyekeztek levonni. Nem történik benne semmilyen, a mai szemmel kötelezően
elvárt szenzáció, mégis elgondolkodtató mű.
Ernest Hemingway az első világháborúban önkéntesként szolgált az olasz
hadseregben. 1918-ban, 19 éves korában Fossalta di Piavénál súlyosan
megsebesült a fején és a térdén az olaszok caporettói veresége és
visszavonulása után. Ebből az élményből született egy évtizeddel később a világirodalom egyik
legmaradandóbb háborús regénye.

* * *

Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan (1929)

A saját, első világháborús tapasztalatait és véres élményeit papírra vető Erich
Maria Remarque – mint könyvbéli főhőse, Paul Baumer – a tanárképző iskola
padjából került a nyugati front állóháborújának lövészárkaiba. A fiatal, még
keveset élt katonákból a háború mindent kiéget, a túlélésre kicsi az esélyük,
egyetlen erényük a bajtársiasság.
A háborúellenes remekműnek kikiáltott, a lövészárok-háború borzalmait leíró
Nyugaton a helyzet változatlan rövid időn belül hatalmas sikert aratott az
egész világon. Feltárta és bemutatta a nyugati front embertelen körülményeit,
ahol a sár az úr, és mindenhol sebesültek, halottak vannak.
* * *
Dalton Trumbo: Johnny háborúja (1939)

Vajon embernek számít még az ember, ha az első világháború nyugati
frontjának csatamezején, egy szörnyű robbanás következtében elveszítette
kezét, lábát, orrát, szemét, száját, és lélegezni is csak gépek segítségével tud?
Vajon ember-e még, ha agya saját, megcsonkított testének börtönébe zárva
kétségbeesetten küzd a mindennapokkal és a kitörölhetetlen emlékekkel?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Johnny háborúja, amely igen sokkolóan
mutatja be egy olyan ember gondolatait és érzéseit, aki minden kapcsolatát
elvesztette az őt körülvevő világgal, gyakorlatilag élő halottként létezik saját
magányos világában.

* * *
Szurmay Sándor: A magyar katona a Kárpátokban − Élmények és
tapasztalatok a világháborúból (1940)

„Nem hadi eseményeket szándékozom leírni és megörökíteni. A katonai
hadműveletek, a csaták és ütközetek leírását, melyekben a vezényletem alatt
álló seregtestek részt vettek, nyugodtan átengedem az okmányok alapján
készülő hivatalos hadtörténelmi műveknek. Könyvem tehát nem szakmunka,
csak egyszerű leírása az emberek életének és tevékenységének a hadszíntéren,
a harcvonalban és a hadtápkörletben; egyszerű leírása néhány kiváló
teljesítménynek, lélekemelő esetnek, néhány kedélyt és szívet érintő
eseménynek, amint én ezeket az orosz harctéren és itthon is átéltem” − írja
könyve előszavában vitéz Szurmay Sándor gyalogsági tábornok, akinek
vezetésével 1915-ben az osztrák−magyar csapatok sikeresen védték meg az
uzsoki hágót a betörő orosz erőkkel szemben.
A későbbi honvédelmi miniszter visszaemlékezése remek stílusával, élethű leírásaival és gazdag
képanyagával kiemelkedik a háborús memoárok irodalmából.

* * *

Wilbur Smith: Lángoló part (1985)

A történelmi kalandregények írójaként aposztrofálják Wilbur Smith-t, akinek
háromrészes regényfolyamának első része az első világháború idején kezdődik.
Egészen pontosan 1917 tavaszán Észak-Franciaországban, ahol az angol
légierő egyik fiatal pilótája beleszeret egy csodálatosan szép arisztokrata nőbe.
Azt tervezik, hogy a háború után Afrikában telepednek le, ám boldogságuk
nem tud beteljesedni, mivel a pilóta az egyik bevetésén életét veszti. A
várandós nő szerelme nagybátyjának segítségével, egy kórházhajón utazik
Afrikába, azonban a vízi járművet egy német tengeralattjáró megtorpedózza…
A könyv − és folytatásai − a 20. század ármánnyal és cselszövéssel átitatott, a
pénzről, az embertelenségről és a háborúkról szóló történelmét elevenítik meg
a maga naturális valóságában.

* * *
John Keegan: Az első világháború (1998)

John Keegan könyve nem regény, mégis „kötelező olvasmány”. A szerző az első
világháború történéseinek pontos leírásával emel emlékművet a harcok több
millió áldozatának.
Arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon „miért döntött úgy egy jómódú
kontinens, a globális gazdagság és hatalom forrásaként és hajtóerejeként elért
sikerei teljében és egyik, kiemelkedő tudományos és művészeti eredményeket
hozó korszakának csúcsán, hogy kockára tesz mindent, amit addig magának
nyert és a világnak kínált, az ártalmas, helyi jellegű testvérharc konfliktusának
hazárdjátékában?”

* * *
Ken Follett: A titánok bukása (2010)

Az egyik leghíresebb, elsősorban történelmi kalandregényeket és napjainkban
játszódó krimiket író brit szerző sokadik remekműve, A titánok bukása című
könyv az első része az Évszázad-trilógiának, amely három kötetben meséli el a
20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek
sorsa egymásba kapcsolódik. Az első kötet a 20. század első éveitől a Nagy
Háború végéig kíséri nyomon az eseményeket és a szereplők életét. A második
a II. világháborúba kalauzolja el az olvasót, míg a harmadik − egyelőre még
megjelenés előtt álló − rész a hidegháború borzalmait mutatja be.
A mű − Ken Follett többi könyvéhez hasonlóan − az első oldaltól az utolsóig
rabul ejti az olvasót. Erre szokták azt mondani, hogy letehetetlen.
* * *
Hary József: Az utolsó emberig – Isonzói jelentés (2011)

A nagyváradi 37. gyalogezred 4. zászlóaljának harcairól szól az egykori királyi
járásbíró, a fiatal géppuskás szakaszvezető, dr. Hary József visszaemlékezése.
„Ezek a sorok a pokolban íródtak” − olvasható a könyvről a Szépirodalmi
Figyelő című kiadványban. Az olasz fronton, az Isonzó folyó mentén
történteket leíró naplóból az isonzói csaták legkegyetlenebb részleteit is
megismerhetjük.
„Dr. Hary József visszaemlékezése nem csupán rögzíti az eseményeket, hanem
az olvasót elviszi abba a környezetbe, ahol a halál mindennapos, ahol „minden
percnek megvan a maga borzalma” − írja a könyvről Szabó József János
hadtörténész.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ