Gergely Tamás: Idegenek
Olvasom a Kárpátinfo honoldalán, hogy Szevasztopolban megrongáltak egy Holokauszt-emlékművet. S hogy nem először rondítottak. Korábban horogkeresztet festettek rá, úgy gondolom, figyelmeztetőleg, hogy újabb lágerek lesznek, népírtás. Ezúttal piros festékkel ötágú csillagot pingáltak gránitlapjaira, meg sarlót és kalapácsot, vagyis a munkáshatalom szimbólumát. Nem is értem tulajdonképpen, hogy miért azokat? Merthogy Szevasztopol vagyis a Krím visszatért a volt, esetleg elkövetkező Szovjetunióba, s az bünteti majd a máshitűeket? Vagy hogy vége a szovjetnek Oroszországban, ahova a kommunista hatalmat – szerintük – a zsidók segítették hatalomra?
Tulajdonképpen mindegy – az üzenet értelme mindenképpen az, hogy vannak idegenek az országban, az új köztársaságban, s azok között vagy azok megtestesítői ez esetben a zsidók.
Az igazság az, hogy megdöbbent ugyan, de nem lep meg a hír, hogy ezt tették, teszik. A nagy sokk számomra az volt, amikor megtudtam, hogy Radnóti szobrát Abda határában, ahová el-elzarándokoltunk Északról jövet, vörös festékkel leöntötték. „Mert kommunista volt.” Mert a kommunista hatalom emeltette a szobrot a fasizmus áldozatának.
Pusztai Péter rajza