A 450 esztendeje született írózsenire emlékezünk két verssel – Juhász Gyula és Somlyó Zoltán alkotásaival-, illetve Dancs Artur fotóival a kevésbé ismert newyorki Shakespeare-kertből.

Juhász Gyula: Shakespeare

A kandallóban égnek a hasábok,
Már itt az alkony. Isten véletek
Napfényes erdők, tavaszi szelek,
Szép ifjúság, te rakoncátlan, álnok!

Már itt az este. A szőlőlevél is
Pirosra vált, az ég is rózsafényes,
– Az elmúlás ez, az emlékezés ez –
Már itt az este és már itt a tél is!

Motoszkál még fejében egy-egy ének,
Szelíd szonettek, mennydörgő szavak,
Melyekre taps reng és zeng száz ajak.

A kandalló kiégett. Itt az éjjel.
S a vak sötétben végsőnek világol
Két szép szem napja múltak tavaszából.

Somlyó Zoltán: Az alvó színház

A kulcsot félretette már a portás,
mély csendbe csukva csüng a vaslakat…
Járókelő: kit erre sürget útad,
halkan bocsásd az aszfaltra sarúdat,
mert szent álom van a tető alatt…

Itt aluszik nagy álomszarkofágon
a klasszikus, a csengő szócsalád:
a szívdobbantó, lélekfojtó dráma,
amely körül, mint ódon aranyráma,
a magyar rím csorgatja óborát…

És itt alussza álmát ő, a bíbor-
s cobolyméltóság ihletett ura:
Shakespeare… csiszolt ónix-lapok közében,
vállán palást és pallos jobbkezében,
ajkán mosoly, szarkasztikus, fura…

Amott, álomkulisszák függönyében
Júliához csipkék közt visz az út…
S a rézgliciniás picinyke erkély,
melyre leszáll az ezüsttel kivert éj,
Rómeót hívja, aki elaludt…

Ott minden alszik… Szavak, szívek, csókok…
Hallod az álom mély lehelletét?…
Kőkriptában, hogy senki meg ne lássa,
tisztul az Arc száz hajszálnyi vonása,
hogy új életet intsen majd feléd…

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ