Önéletrajzi dokumentumregény

Lassan, nem minden nehézség nélkül megérkezett a várva várt tanév vége. Még tettünk egy kirándulást az osztállyal a Páring-hegységben, aztán három hónapra elcsöndesült az iskola.

A Páringban – a Mândra-csúcson (1958)

Szeptember felé vizsgáznom kellett matekból, ugyanis pótvizsgára buktatott a Skót Whisky, ahogy Viski tanárt neveztem magamban. Anyám kékült-zöldült mérgében, amikor megtudta. Ezúttal azonban még csak szemrehányást sem tett érte, fogadott mellém egy tanárt, röviden: nem csinált elefántot a bolhából. Na, ezt megúsztam! – lélegeztem fel megkönnyebbülten, és jócskán megütődtem, amikor ősszel, a pótvizsga előtt két nappal anyám közölte velem, hogy:
– Tegnap beszéltem Viskivel: meg fogsz bukni matekból.
– Ezt ő, vagy édesanyám mondja?
– Ő mondja.
– Hogy a fenébe, hiszen még le sem vizsgáztam.
– Nem számít, ő akkor is, a vizsga kimenetelétől függetlenül is megbuktat. Más szóval elege van belőled, vagyis ugyanott vagyunk, ahol egy évvel ezelőtt.
– Rajtam nem múlott – rántottam meg a vállam lesújtva. – Én… én megpróbáltam tanulni, de mit tegyek, ha egyszer nincs érzékem a számokhoz. Akkor megismétlem az osztályt vagy mehetek újra inasnak?
– Nem ismételsz te meg semmit sem, mert amíg ő tanítja neked a matekot, ebben a városban úgysem lesz soha kilencedikes belőled – intett le anyám tőle szokatlan határozottsággal.
– Ezt is ő mondta?
– Szó szerint.
– Horger Antal 2.
– Tessék?
– Semmi, lényegtelen! Ennyi?
– Nem. Felajánlotta, hogy mindezek ellenére átenged, ha kiiratkozol az iskolából.
– Ügyes húzás! Így kell taccsra vágni azt a diákot, akinek nem tetszik a fizimiskája.
– Ezt értsem úgy, hogy…
– Kiiratkozom – válaszoltam rövid töprengés után. – Szabaduljunk meg minél hamarabb egymástól.
Másnap levizsgáztam, és átmentem, egy hétre rá pedig elindultam munkát keresni.
Isten veled, Gizike! Jó szerencsét, Jolánka! Tiszteletem, Szente tanár úr!

(Folytatjuk)