Piros-sárga-kékre festették le Kovásznán a város bejáratát jelző tábla magyar feliratát, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium falának egy részét. Kik tették, egyelőre nem tudni, a polgármester szerint nem helybéliek, mert: egyrészt jó a hangulat a Kovásznán élő magyarok és románok között, másrészt meg mindenkinek érdeke, hogy a fürdőváros ne nemzeti viszálykodásról híresüljön el, mert akkor elveszti a fürdővendégeit.
Hogy helybéli lakos vagy sem, míg kiderül, hadd feltételezzük, hogy Erdélybe betelepült román volt az elkövető, akit meglep, hogy a magyarok száma olyan nagy, és aki nem akarja tudomásul venni, hogy együtt kell élnie a magyarokkal, ráadásul kisebbségben. Nem egyébért írom, csak korábbi hasonló helyzetek többségében ez derült ki.
Ugyanígy gyanítom, hogy nagy része azoknak, akik ma Kelet-Ukrajnában Oroszországhoz akarnak tartozni, nem született kelet-ukrajnaiak, több orosz szólalt meg különböző sajtótermékekben, tévékben, és mondta el, hogy ő vagy a szülei Oroszország különböző részeiből jöttek…
Svéd idő szerint negyed hat van, csütörtökön, s a legfrissebb hírem Ukrajnáról az, hogy Putyin fenyegeti őket. Egyes újságok szerint megkezdődött a polgárháború azután, hogy Szlovjanszk határában öt oroszbarát aktivista útelzárót lelőttek. A polgárháború alatt az oroszok azt értik, hogy az ukrán reguláris hadsereget bevetették Ukrajna területén a szakadárok ellen. Mert az az övék, mármint az oroszoké. És akkor megvédeni kell. A negyvenezer orosz katonának, aki az ukrán határ közelében már hetek óta arra vár arra, hogy elözönölhessék Donyecket meg környékét.

Gergely Tamás