Farkas Árpád: Fehér papír

Cikkanó jég-villámlás, ropogó fehér penge,
mért lobbantod az Északi Fényt
éppen az én szemembe?
Fényed a bőrön átsüt,
csontomon átvilágít,
kék-öblű világomban
csonttörő tűzre lázít; –
sav-marta csönd sír bennem,
elvékonyuló, félénk,
mint tömött rucák gyomrában a rézpénz –,
városok, rázkódások sarjadnak ki a csöndből,
falvak, hegyek moraja
a bőrömön dörömböl,
sustorgó záporok
zuhogjatok,
segítsetek! –
fenyőim vont esernyők:
átdöfnek, szétfeszítnek– –

2014. április 25.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights