/Vadmalac-félpercesek/

Addig nem is volt baj, míg előre nézett. Ám valamiért, talán számadást akart végezni, visszapillantott a – múltjára.

Nagy csattanást hallott, mintha vasmarok, még inkább egy óriás vasvilla két ága csapott volna össze a háta mögött.

Szakadék nyílt. „Csak most ne!”, kiáltotta magának. Behunyta a szemét, hogy ne szédüljön. Bele ne szédüljön háttal.

Most értette meg a csapdákat abban, ami elmúlt, addigi életében – amennyiben vallásos lenne, keresztet vetett volna. Ám így csak a borostát vakargatta a mellén.

Ujja begye attól is zsibbadt.