Egy másik, tetten ért mester József Attilánál: Petőfi – aki, úgy látszik, mindenüvé beférkőzik, ahol életérzések, gesztusok, tartások fogalmazódnak meg. Az alábbi alkotásban a versbeszéd eredeti, az attitűd – forradalmian romantikus. De lelkesítő… (Cseke Gábor)

A bátrak

Ki gyáván várja a halált,
Magába zárja azt a föld,
Midőn a száj lilára vált
S két szeme rémületre tört.

Annak nem nyitja a titok
Bordó, nehéz, nagy függönyét,
Csak aki bátran állitott
Elébe s büszkén tépi szét.

Ó nagy, ki bátran odaállt,
Hol búg a néma sejtelem
S szolgáját hívja, a halált,
Alázattal ki megjelen.

Minden liliom illata
Hűlő, meleg szivén libeg.
Ó szent, ki bátran, át, oda,
Ifjú lélekkel halni megy!
1923. jan. 23. / 1924. dec.

Az egyén életét meghatározó felismerések annál nagyobb hatással képesek bírni, minél tömörebb, sűrítettebb formában mondatnak ki. Az aforizmák ereje lüktet az alábbi versben is, melynek hetyke-provokatív, mégis belenyugvó nagyszerűségét az antik ritmusképletnek, a fenséges lejtésű eposzok sorfajtájának különös játékosságú felhasználása hangsúlyozza – máig érvényes következtetés medréül szolgálva itt. A kötött forma egyensúlyának fellelése ez, abban az esztendőben, amelyre az elboruló szerzői világkép nyomja rá bélyegét, illetve sugárzik ki olyan versekbe, mint a Ki-be ugrál… önmegtartóztatású borzongású monológja, a Nagyon fáj riadt, vad könyörgése, illetve a Gyermekké tettél, a Kész a leltár, az Azt mondják és A Dunánál lét- és világösszegző megnyilatkozásai. (Szonda Szabolcs)

Két hexameter

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
1936. nov.-dec.

(Folytatása következő pénteken)

1. Keszthelyi György:
   2014. május 2. 14:43

   Jó, hogy következik, mert az efféle visszatekintések különösen érdekelnek.