Soha nem az erdő
árt lappangó ködével,
nem a fák lopakodnak
utánad visszhangos,
bagolyszemű éjszakákon
és nem a füvek
taposnak sáros,
gerincen fútó ösvényeket –
csak te jársz láncfűrésszel,
füstjeiddel, bordáid rácsán
átpárálló gyűlölettel,
mintha jogod lenne
átrendezni az időt ember-utánira,
falaiddal ránőni a szűz partokra,
kháron-csónakon átmetszeni
mondjuk délutáni sétáid közben
a szelek, havazások vadcsapásait,
külön gondolkozni,
mintha csak madártávból
és játszani folyton,
unott-szórakozottan
a földi istent.

1. Gergely:
   2014. április 27. 05:46

   és hát nincs joga?

2. B.Tomos Hajnal:
   2014. április 27. 07:21

   Honnan venné,ki adta neki a pusztitás,rombolás,gyilkolás jogát? Minden egyéb előtte volt,ő csak hab a tortán.(Ezért oly felfuvalkodott)Hát nem lenne szaban külön gondolkodnia.