Ma reggel a rádió fölhívta a népek figyelmét, hogy ne etessék a kóbor kutyákat. Jól van.
Akkor mától kezdve nem etetjük a kóbor kutyákat!
És azonnal elfelejtjük azt a gyönyörű verset is, amelyben ezt írja Szergej Jeszényin:
„Minden árva kankutya nyakára
legeslegszebb nyakkendőmet kötném.” (Rab Zsuzsa fordítása)

És menvén tovább az élet rücskös útjain, s a fényes tereken, ha két apró gyermeket szoptató farkas-szobrot látunk, fordítsuk fejünket másfelé. Mert a farkas sem különb a kutyánál!
Egy szép, mitikus legenda szerint a két árva gyermek egyike, Romulus volt Róma legelső királya. Rómáé, mely tudvalevőleg a világ fővárosa!
Fordítsuk el tehát fejünket a farkasoktól, a kóbor kutyákat pedig ne etessük többé! Mert kóborolnak. És vessünk meg minden lényt, mely kóborol, mert szabad, mert nincs betanítva, nincs idomítva. Vagy nincs gazdája.
Mától kezdve ne etessük a kóbor kutyákat. Akkor se etessük őket, ha tudjuk jól, ezen a földön kóbor népek is vannak, akik nincsenek betanítva, sem pedig eléggé idomítva. Csak járnak-kelnek a világban. Gazdátlanul.
Mától kezdve fordítsuk el fejünket a kóbor népektől, elárvult nemzetektől is. Mert pofátlanok. Ezt üzeni a rádió.
Azért vigyázzunk, nehogy véletlenül úgy maradjunk, elfordult fejjel, kendős, szigorú nyakkal, eltorzulva…

Forrás: Feriforma