– Lenin számára az emigráció 1900-ban kezdődött, és tizenhét éven át tartott. Gyakran váltogatta tartózkodási helyeit: London, Bécs, Párizs, Berlin, Bern, Brüsszel, Prága, München, Genf, Zürich, Capri szigete, lengyel és francia vidéki városok – összesen több mint húsz település a tizenhét év alatt. Hogy viselted mindezt?
– Nehezen.
– Bordélyházakat is látogatott, közülük is elsősorban a francia Nemzeti Könyvtár épülete melletti műintézetet. Tudtál róla?
– Természetesen nem.
– Nem született gyermeketek. Miért?
– Sok éven át szenvedtem diagnosztizálatlan pajzsmirigygyulladástól. Ez lehetett az oka a meddőségemnek.
– Igaz, hogy a jegygyűrű vasból volt?
– Igaz. Lenin első számú feleség-jelöltje egy Apollinarija Jakubova nevű ifjú hölgy volt, akivel 23 éves korától, 1893-tól járt együtt. Amikor Lenin visszatért 1885-ben Európából, a cári titkosrendőrség, az Ohrana letartóztatja, s egy szentpétervári börtönben tartotta fogva. Nővére, Anna látogatta, de neki egy idő után vissza kellett térnie Moszkvába. Ekkor már rajongtam Leninért, de az ő akkori választottja Apollanarija Jakubova ( „Kockácska”). Aztán a börtönsétára induló Vlagyimir a folyosó ablaka előtt elhaladva már csak engem, a várakozó Nágyát láthatta, Én szívesen vállaltam volna már akkor az ara szerepét. Ekkor ért bennünket e kegyetlen büntetés: Lenint három évre száműzték a végtelen Szibériába, a Léna folyó mellé. 1887 májusában látogattam meg őt Susenszkoje környékén. Lenin örömmel ismert fel, mint régi aktivistát. Ám engem is elítéltek és száműztek, kérvényeztem, hogy Leninnel együtt tölthessem a száműzetés éveit. De csak azzal a feltétellel kaptam a hatóságoktól utazási engedélyt, ha ott helyben férjhez megyek. 800 kilométert vonatoztam és három napig szánon utaztam.

Krupszkája és Lenin

– Mi volt Lenin első megjegyzése?
– „Hű, de meghízott.”
– Hamar elfelejtette libidóját.
– Hamar, de egy életre szóló cinkosság alakult ki köztünk. Lenin sosem akart megválni tőlem, aki hajlandó voltam utána menni a zord jégvilágba.
– Mi történt a száműzetés letelte után?
– Lenin Zürichbe utazik. Ha jól emlékszem 1900-ban. Nekem azonban Szibériában kellett még hat hónapig maradnom. Az egyetlen kapocs köztünk az volt, hogy leveleket küldtem neki, de egy prágai postafiókcímre címezve, hogy a titkosrendőrséget megtévesszük. Ám Lenin nemcsak az Ohranát, de engem is megtévesztett. Szerencsétlen asszonyként Szibériából egyenesen Prágába utaztam, ahol napokig kutattam Vlagyimir után. Végül a postafiókot ürítő megbízott árulja el, hogy hol van a férje. Mit sem törődve a távolsággal, mentem utána Zürichbe. Ott váltam a jobb kezévé, az Iszkra szerkesztőségi titkárnőjeként, fogadtam a marxista művésztársaságot. Martov szószátyárságával annyira feltartotta Lenint, hogy megkértem őt, segítsen a főzésben. Miközben kuktát csináltam egy képzett marxistából, tehermentesítettem a férjem.
– Mivel telt az időd?
– Egy nőmagazint szerveztem, divat és kozmetikai cikkekkel. A hetilap túlélte a marxizmus bukását, az orosz „Elle” magazin ma is népszerű.
– Miért tartottál ki mellette?
– 1908-ban négy évre Párizsba költöztünk. Bérelt lakásban laktunk, Vlagyimir anyja továbbra is küldözgette Oroszországból az ellátmányt: szalonna, füstölt hal, sonka, mustár. de nem ez volt a döntő ok. Egy ideig megszabadultunk az elvtársaktól és a pártügyektől. Kerékpáros túráink Franciaországban feledtették velünk politikai gondjainkat.
– Ez a boldogság azonban csak átmeneti volt.
– Az. Lenin életében felbukkant Inessza Armand, aki jelen van Lenin egy gyűlésén egy Porte d’Orleans környéki kávézóban. Inessza kezdetben nincs túl jó véleménye Leninről. Szerinte a férfi gyűrött, kinyúlt, túl bő ruháiban úgy nézett ki, mint egy jómódú paraszt, de Lenin érdeklődését felkeltette az előkelő benyomást keltő, piros tollas kalapot viselő hölgy. A gyors észjárású nő finom vonásaival, hatalmas szemeivel, érzéki szájával, vörösesbarna hajzuhatagával első pillantásra magába bolondította a férjem. Lenin már aznap este randevúzni hívta Inesszát a Café les Mannileurs-ba. Inessza a szabad szerelem híve, a rendőrség többször házkutatást tart házukban, többször is börtönbe kerül, majd száműzetésbe. Onnan azonban ukrán parasztlánynak öltözve lengyel száműzöttekkel együtt megszökik. Inessza hamar beilleszkedik a párizsi létformába. Többször ő rendel a pincérnél. Általában gránátalmaszörpöt, s egy pohár sört Leninnek. Nem mindenkit hódít meg azonban. Angelica Balabanov – a marxista-leninista forradalmár, aki annak idején Lenin kedvéért hagyta ott Mussolinit – ellenszenvesnek találta.
– Hogyan kapcsolódott be Lenin mellett Inessza a pártmunkába?
– Lenin Inessza közreműködésével 18 diákkal elindítja első pártiskoláját, ahol a jövő kommunista elitje tanul. Inessza tágas házat vesz Longjumeauban, ahol a növendékeket elszállásolják. (A házban ma török étterem üzemel Kebab Lenin néven.)
– Hogyan lehetett ezt nőként elviselni?
– Féltékenység helyett közös barátság alakult ki köztünk. Politikai elveink, feminizmusunk, a Lenin körül ellátott politikai feladataink egy életre összekötöttek bennünket. 1911-ben, nem először, felajánlottam neki, hogy félreállok. Lenin hallani sem akart erről. Azt mondta, hogy az életében én vagyok a biztos háttér. Vlagyimir Ilijics meggyőzött engem arról, hogy életem végéig velem marad, ha cserébe elfogadom a szeretőjét. Elfogadtam. Aztán fordult a kocka. Nekem egy sürgős szemműtétre volt szükségem, amelyre Bernben került sor, s ekkor Lenin döntött úgy, hogy szakít Inesszával, aki közben többször kockáztatta szabadságát Oroszországban Leninért. Aztán Lenint a háború kitörésekor újra letartóztatják fegyverbirtoklásért, ám 12 nap múlva szabadul. A szerelmi trió Bernben telepszik le, és ott folytatja, ahol abbahagyta, kivéve azt, hogy Lenin nem veszi jó néven mindazt, amit Inessza a brosúráiban a szabad szerelemről ír.
– És hogyan oldódott meg a válság?
– Lenin új nők, elsősorban a korai feminizmus úttörőinek kegyeit kereste. Rosa Luxemburg szerint hipnotizálta a nőket. Lenin felismerte, hogy eszmerendszerét a századforduló feminizmusával fűszerezve nők tömegeit nyerheti meg ügyének. Alexandr Kollontaj – egy időben Lenin személyi titkára – egyenesen szexuális kommunizmust hirdet. Úgy véli, hogy ahhoz, hogy a cári rezsimben a szabadságról és a nemi életről vallott régimódi felfogás megtörjön, az emberek fejében kell a forradalomnak megtörténnie. Ugyanakkor nőügyei ellenére hajlíthatatlan a házasélet kérdéseiben, s merev álláspontján nem hajlandó változtatni.
– Voltaképpen mi volt Lenin véleménye a nőkről?
– Azt állította, hogy még nem találkozott olyan nővel, aki olvasta volna a Tőkét, de még olyannal sem, aki tudott volna sakkozni, vagy vasúti menetrendet értelmezni. Ám a forradalom győzelme után kinevezi Kollontajt a Népjóléti Bizottság komiszárjának, s ezzel ő lesz a világon az első női miniszter.
– Győz a forradalom. Hogyan tovább?
– Én folyamatosan küszködtem betegségeimmel, Lenin ellen merényletet követtek el. A legnagyobb hiba, hogy a Központi Bizottságban Lenin Inesszára bízza a földkérdést, aki ezt az óriási feladatot nem képes elviselni és 1920-ban meghal. Lenin ragaszkodott hozzá, hogy gyalog kövessék a koporsót a három kilométeres úton a sírhoz. Lenin összeroppant Lenin 1921-ben agyvérzést kap, másfél évig mozgásképtelen, jobb oldala lebénul, sem írni, sem beszélni nem tud, titkárnői azonban kitüntetett kedvességgel bánnak vele. Sztálin, Trockij már várják, mikor vehetik át Lenintől a hatalmat. Karácsony estéjén Lenin levelet vár a kongresszusnak, amiben az áll, hogy Sztálint el kell távolítani. A levelet azonban csak én bonthattam fel. Sztálin megtámadott engem, azzal fenyegetett meg, hogy Inessza egyik barátnőjét nevezi ki Lenin hivatalos özvegyéül. Lenin egy levélben a pártom fogja Sztálin ellenében. Lenin ekkor újra agyvérzést kapott, politikai végrendeletén nem változtatott, s Vlagyimir 1924-ben meghalt.

Utószó:

1939. február 26-án Nágya a 70. születésnapját ünnepli barátaival. Sztálin tortát küld neki. Az est folyamán Nágya görcsöl, tünetei mérgezésre utalnak, még az éjjel kórházba szállítják, ahol másnap reggelre meghal. Holttestét késlekedés nélkül elhamvasztják. A temetésen Sztálin viszi a hamvait tartalmazó urnát.

Felhasznált irodalom: Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai, Kossuth Kiadó, 2012