Benő Attila: Rózsák és bogáncsok
A költők és a versfaragók túl sokat írtak a rózsáról, és a bogáncsról igen keveset. Pedig bogáncs éppen olyan csodálatos, mint rózsa. Sőt, kevésbé művi. Műrózsát már nagyon sokat láttam; műbogáncsot még egyet sem.
Némely költő fintora kilóg a versből. Mert túlságosan erőlteti a jelenlétét. Költő, tanulj kicsiny lenni saját világodban!
*
A szél szabadsága csak önnön határáig terjed, a lendület fogytáig.
*
A versnek nincs középpontja. Mert a középpont bennünk van.
*
Más szárnyaival csak vergődni lehet.
Tehetős légy a tehetségedben!
*
Ha a vers vetkőzni kezd, jaj az olvasónak, mert zavarában nem tudja hova nézzen.
*
Vannak olyan írástudók, akik a bensőjükben íródó szövegek tekintetében írástudatlanok.
2014. május 8. 06:48
Ajánlom a szerzõnek a Káfé Szóbogáncsok címû rovatát, nem aforizmák, dehogy!