– Volt, aki kevesebbért is bűnhődött?
– Volt. Volt, aki csak egyszer követett el házasságtörést.

– Mesélnél róla?

– 1795-ben a brit követ, Lord Malmesbury a német Braunschweig-Wolfenbüttel hercegségbe utazott, hogy Karoline hercegnőt, György walesi herceg menyasszonyát Londonba kísérje. A parlament tekintélyes összeget ígért a hercegnek ezért. Azonban a trónörökös már korábban elvett egy Maria Fitzherbert nevű mélységesen hívő katolikus hölgyet. A házasságot titokban tartották. Tetemes adóssága miatt György úgy döntött, hogy bigámiát követ el. A hercegnőt végigmérve a brit követ megrémült. A hercegnő borzas volt, a harisnyái szakadtak és koszosak, s nem ismerte a szappant és a fogkefét. 1795. ápr.3-án György herceg rossz előérzettel állt a fogadóteremben. Amikor először bemutatták a menyasszonynak, megtörölte a homlokát, kért egy szíverősítőt, és azt mondta a brit követnek: „nem érzem jól magam.” A hercegnő viszont a vőlegény súlyával nem volt elégedett, továbbá kifogásolta, hogy nem olyan jóképű, mint amilyennek a neki küldött festményen látszott. Ám a párt már egy előzetes esküvői szertartás révén összeadták már, és ott volt a nyomasztóan nagy mennyiségű kölcsön. Mindez meg is látszott a szertartáson. Amint a herceg a szertartáson az oltár felé haladt a templomi főhajóban, a brit követ szerint „olyan ember benyomását keltette, mint aki kétségbeesésből cselekszik.”, vagy „mintha sokat ivott volna a kivégzése előtt.”

– György a házassága első két éjszakáján háromszor hált a feleségével. Egyik barátjának azt írta, hogy „Olyan mocskos volt mind első, mind hátsó részeiben, ami felkavarta a gyomromat, és abban a pillanatban tettem egy esküvést: hogy soha többé nem érintem.” György azonban boldog volt, félkísérletei is elégnek bizonyultak ahhoz, hogy feleségét teherbe ejtse. A pár nem győzte gyötörni egymást. György bezárta várandós feleségét a lakosztályába, míg ő aktuális szeretőjével mulatott. Amikor a király a kitörni készülő botránytól tartva a kibékülést javasolta, Karolina hajlott a beleegyezésre, a trónörökös viszont kijelentette, hogy el kell válniuk, hozzátéve, hogy inkább látna varangyokat és kígyókat az ételében tekeregni, mint egy asztalhoz ülni vele.” A pár különvált. Karolinával 1805-ben közölték, hogy vizsgálódnak ellene felségárulás bűntette miatt, amelyet a házasságtörés hírhedett bűne formájában követett el.”. Kihallgatták személyzetét. A leginkább lesújtó vallomás mégis Samuel Robertstől, Karolina korábbi, elcsapott inasától származott, aki ünnepélyes hangnemben kijelentette: ” A hercegnő nagyon szeret dugni.” Sokára derült ki, hogy az egész ügy teli volt pletykákkal és rosszindulatú gyanúsítgatásokkal, vádakkal és tagadásokkal, valamint elcsapott szolgák vallomásaival, akik mérgesek voltak korábbi munkaadójukra. A hivatalos vizsgálattal megbízott urak Karolinát felmentették a házasságtörés vádjai alól, de az világos maradt, hogy Karolina indiszkrét módon kezelte flörtjeit, és férfiaknak rendszeresen megengedte, hogy meglátogassák, és nem minden esetben erényes hölgyek jelenlétében. Szinte azonnal kikezdett Karolina egy ötvenhét éves elegáns úriemberrel (Lord George Rivers), majd nem sokkal ezután már Lord Henry Fitzgeralddal, egy befolyásos politikussal is viszonyt folytatott.1814-ben elhagyta Angliát, hogy európai körutat folytasson. Anglia ekkor már halálra untatta. A körút számára bálokat, estélyeket jelentette, ahol kitombolhatta magát. A walesi herceg kémhálózatával figyeltette, s sajnos Karolina különcségeire csaknem naponta akadt példa. Amikor unokafivére, Baden hercege egy forró nyári napon megpillantotta, éppen egy kivájt tök héját viselte a fején. Ez hűvösen tartja – magyarázta a meghökkent rokonnak. Miközben György lelkesen kutatott felesége bűnös viszonyának bizonyítékai után, maga is rendszeresen követett el házasságtörést. 1820-ban végül meghalt az öreg és őrült III. György király. Karolina Anglia királynője lett. Karolina hazaindult. Doverben érkezése alkalmával eldördültek az erőd ágyúi, Canterburyben tízezer polgár várta fáklyákkal, éljenzéssel, görögtüzekkel. Ám György király most akart csak igazán válni, annak ellenére, hogy a brit alattvalók előtt mindkét félnek bőven volt takargatnivalója. A közvélemény Karolina pártján állt. A királynőt a lordok házában hallgatták ki 258 főnemes előtt. A tanukat azonban a királynő védője könyörtelenül megfosztották erkölcsi hitelüktől. Ez volt a brit történelem leghosszabb vitája. A kormány visszavonta az egész vádat. A legnagyobb londoni városok öt napon keresztül fényárban úsztak. György király annyira megdöbbent, hogy lemondását fontolgatta. Az áhított válás elmaradt. 1821. május ötödikén a királlyal közölték, hogy: „Sire, legnagyobb ellensége halott.” „Valóban meghalt?”- kérdezte György, és felragyogott az arca, természetesen Karolinára gondolva. Sajnálatára azonban csak Napóleon halt meg, s nem a felesége. A koronázása azonban balsikerbe torkollott. Bélelzáródás lépett fel, s a hercegnő haldoklott. Szerelmi ügyeivel kapcsolatban egy alkalommal csípős megjegyzést tett. „Soha nem követtem el házasságtörést, kivéve egy alkalommal, és ezt azóta is bánom, Fitzherbert asszony férjével történt.”

Felhasznált irodalom: 

Eleanor Herman: Királynők szeretői, General Press