Minden késő ősszel

minden késő ősszel a hadak vonulása,
a hadak vonulása ősszel elakad.
És fázó katonák hevernek szerteszéjjel
a házban, a padkán, havas tetők alatt.
A katonák ülnek ősszel,
a had elakad,
és fényes kardjuk szerte
ott ázik a hó alatt.

És minden télen vagy százan a szétszórt seregből,
a téli szállást elhagyja vagy száz katona,
hogy utat törjenek a hóban egy távoli kastélyig,
a kastélyba, hol katona nem járt még soha.
És a hideg, puha hóban
sok ott marad,
és megfagy, aki elalszik,
ki a hóban elakad.

Ki eléri a kastélyt a szétszórt seregből,
az tükrös termeket láthat azután,
és vörös tenyere a tűznél melegedhet,
és önnön tükörképbe bámulhat bután,
a katonák ülnek csendben,
a hang elakad,
és ékes képpé válnak,
díszítik a falat.

Forrás: Bereményi Géza: 150 dalszöveg Cseh Tamás zenéjére. Napkút Kiadó, Budapest, 2008.