Oláh István: A régi ház
Ez egy ház Ember a lábát többé
be nem teszi
Küszöbén fényesre sikált lópatkó
mert valahol a rontás Közeli
és baljós De most már mindegy
kára nem lesz ezután
Áll a ház a Hold utcában
a holdban áll sután
és kráterek nyílnak kertjében
hogy az emlékek becsapódnak
por és hamu rejtegeti
a porrá vált lakókat
Az út a házhoz pokolbeli szurok
s a háztól testamentumi aszfalt
Valaki jön megy Nem tudom
a szélbe terítsetek asztalt
Haragos Zoltán fotója
Forrás: nepujsag.ro
Pusztai Péter rajza