IX. Regionális Simonyi Napok

Hatodnapon, Simonyi Imre versének a címe.

Hatodnapon, vagyis szombaton (2010.08.07-8) verőfényes, napos időre ébredt Simonyifalva. A vadászi futballpályán, valódi falunapos hangulat uralkodott. Volt lacikonyha és sör. A vadászi többségi roma gyerekek tapsikoltak örömükben. A felnőttek, mint egy valóságos lóversenypályán csoportokra osztódva drukkoltak. Igaz, ugyanazok (csekélyke eltéréssel) prezentáltak, mint egy hete Zerinden (Feketegyarmaton). Ez senkit sem zavart Simonyi óbester egykori birtokán. A nevezetes csekevadászi kastélynak se híre, se hamva, elvitte az első világháború. Az óbester hamvai a vadászi (Maróthi-dűlő) kunhalomból a kerepesi temetőbe kerültek.

Vadász megérdemelné, hogy hangsúlyosabb programpontként szerepeljen a Simonyi Napokon. Míg Vadászon sikeresen szerepeltek a fogathajtók, addig Simonyifalván nagy volt a sürgés-forgás. Készült a jóízű borjúpörkölt, csapraverték a söröshordókat. Délután háromkor Haász Tibor polgármester köszöntője után, elsőként a hétgyermekes családapa, nyugdíjas pedellus, br. Emődy Dániel, a Pro Pátria Alapítvány Simonyi Óbester Egyesűletének elnöke osztotta ki polgármestereknek, tanácsosoknak kitüntetéseit. Majd ismét Haász Tibor szólította ringbe a politikai fórum résztvevőit, Arad RMDSZ-es alpolgármesterét, Bognár Leventét, Faragó Péter parlamenti képviselőt s Török Lászlót, Nagyszalonta RMDSZ-es polgármesterét. Az anyaországi politikusok a magyar köztársasági elnököt ünneplők soraiban ültek, álltak. A Regionális Simonyi Társaság, ugyazon a napon Simonyifalván Simonyi Imre születésének 90. évfordulóját ünnepelte. A magyar helyhatósági választások (2010. október 3.) után, Gyulán, ismét megünneplik Simonyi Imrét. Ahogy Ambrus írja: „Tetszett, nem tetszett, Simonyi Imre akkor is, előtte is úgy tartozott a poros, délalföldi városkához, mint mozdonyhoz a füttye.” A Kortárs főszerkesztője izgalmas miniesszével tisztelgett a költő emléke előtt. ” Levelét” Banner Zoltán előadóművész olvasta fel meglepő, merész hangsúlyokkal, élvezetesen értelmezve. Alapértelmezett, kidolgozott versmondása a régi Bannerre emlékeztetett. Simonyi sztorija mérsékletes, emlékezetes. Ismét Ambrus Lajost idézve:  „És most tán kevésbé patetikusan, de hasonló erudícióval végiggondolva az ő költői életművét, mi is azt mondjuk az ő szép és kerek évfordulóján: nem felejtünk el, Simonyi Imre !” Erre azt mondhatjuk, Gyulán is meghallgatjuk Simonyi-értelmezését. Meg azt, hogy köszönjük Lojás, Lajos. Vastapsot érdemelsz, itt és most. De ne feledd, aki a közösség útjára lép, az ne várjon tapsot, szobrot. Aki saját zsebét hízlalja, az megérdemli a záptojást. Köszönjük, hogy 1001 gondod mellett felvállaltad a mienket is.

Gyula fia barátunk és fegyvertársunk. Valamikor egy volt a jelszavunk a béke. Mára ez úgy ferdült, hogy legfontosabb megmaradni embernek s magyarnak. Ebben vagyunk mi barátok és fegyvertársak. Hogy meddig ? Legalább még egyszer ezeresztendeig. Ezért merem leírni, mondani: Isten áld meg a magyart!, s az európait ! A Simonyit ünneplők sorából kitűnik Stan Petru,gyulai román neve, aki lefordította Simonyi Imre Csak az öröm hiányzott c. versét és el is mondta. Kedves történettel körítve. Dr. Hevesi József pedig Simonyival kapcsolatos kérdéseket sorjáztatott. Ki fija borja Simonyi Imre ? Aki mégis csak a Leveles partján született, Szmola Imre néven. Simonyiról Simonyiban vajmi kevesett tudnak. Gyulán mennyivel tudnak többet? Beszélnek-e még Simonyiról, itt is,ott is ? Simonyifalván már,,ill. még működik a Simonyiak Háza, Gyulán még csak emlékszoba. Gyulán már áll egy jóndúlatú iparművész mellszobra. Egészalakos Simonyi szobor se itt, se ott. Pedig már elkészült Deák Árpád egészalakos ” Sétáló Simonyi”-ja. Egyedül, Árpási Zoltán a gyulai újságírók korelnöke írt róla, rendelt egy bronzba önthetőt, méretarányos kicsinyitett másolatot. Mert Gyula és Simonyifalva között ércnél maradandóbb híd feszül. Simonyi Imre. Megbecsülnünk, felmutatnunk kell, ma és holnap is, a 90. és a 100. évfordulón.

Eléktábla a költő gyulai emlékházán

Dr. Brauch Magda elmulasztva a beregszászi anyanyelvi konferenciát Simonyit ünnepelni jött, és bemutatta Nagyálmos Ildikó Randevú c. kötetét. Gali Teréz előadóművész megzenésített Arany János és Simonyi Imre versekkel jelentkezett. A képzőművészti kiállítás a kortárs hazai képzőművészet jeleseiből állt. Deák Árpád már-már háziszerzőnek számít. Simonyi-feje reveláció. Sétáló Simonyi-ja kiöntésre vár. Óbester lovasszobra Debrecen anyagi támogatását reméli . Simonyi Imre és Simonyi Óbester emlékplakettei a Simonyi-díjak járulékai. Reneszánsz rajzai a mesterségbeli tudás bizonyitékai. Miklós János négy nagyméretű pannót állított ki. Egy kialakítandó vándorkiállítás részeként. Kocsis Rudolf szobrászművész Óbester lovasszobra merész alkotás, monumentális. Kísérletei – Kontrasztok, Középkori íródeák – egy európai hírű alkotó munkái. A szalontai festőművész Bagosi Imre Tíbor fotografikái lélegzetállítóak. Britich Elli és Vajda Ildikó színérzéke, s technikai tudása reménytkeltő. A kiállítást szakszerűen értékelte Banner Zoltán művészettörténész.

Miután a Simonyi huszárok jelenléte, tisztelgése mellett, aradi. gyulai, debreceni tisztségviselők koszorúztak. A szabadtéri színpadon tájegységbeli táncegyüttesek tartottak szépsikerű előadást. Vasárnap délelőtt ökumenikus istentisztelet után megkoszorúzták a Simonyiak Háza udvarán levő, „oroszországi deportáltak” emlékművét. Tizenegy órától labdarugó-villámtorna. A rendezvény főattrakcója az esteli (21) EDDA-művek élő megakoncertje volt. A tűzijáték impozáns, frappáns, jól sikerült. Az idei Simonyi-díjasok: Kányádi Sándor és Böjte Csaba atya. A rendezvény fővédnöke, Markó Béla szövetségi elnök.