Göncöl

Elalvás előtt, villanyoltás után tekintetem felsiklott a mennyezetre. És a szállodai szoba tetőablakán át éppen a fejem fölött ott ragyogott a Kisgöncöl. Tintasötét volt köröskörül az éjszaka, csak az üvegen át szikrázó csillagalakzat látszott őrködni a világ fölött. Soha nem érzett szabadság érzése fogott el, s valószínű, pillanatok alatt mély álomba zuhantam, mert a hajnal fénye ébresztett – szintén a tetőablakon át…

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. május 13. 14:05

   Megért volna egy fotót….emlékeztetőül arra az érzésre.

2. Cseke Gábor:
   2014. május 13. 14:10

   Sajna, ahhoz: fotózni kell tudni és minden percre magaddal kell vidd a masinát. Hát ezek közül egyik se jött össze…

3. Keszthelyi György:
   2014. május 13. 17:40

   A tetőablakok olyan világra nyílnak, amelyeknek nyugalma végtelen. Azért még mindig szerencse, ha az ember erre el tud aludni, nem kénytelen gondolkodni.

4. Gergely:
   2014. május 14. 12:55

   Nem diavetítés volt? a plakon a vászon?