Látogatás a „miniszterelnöknél”

Delhiben találkozom Tárakkal, egy fiatal egyetemistával, aki néhány éve a kalkuttai árvaház lakója volt. Az árvaház után két évig a Himalája lábánál fekvő kisvárosban Siliguriban, majd Kalkutta egyik legjobb iskolájában, a St. Xavier Collège-ban tanult munka mellett. Még tavasszal elmondta Kalkuttában, hogy ott nem tud franciát tanulni, ezért máshol próbálkozik. Mikor júniusban levizsgázott, fogta a batyuját és kis megtakarított pénzét, majd elutazott a kétezer kilométerre levő Púnába. Mivel ott nem nyert felvételt, átjött Delhibe, ahol alacsony származása miatt azonnal felvették. Pénze közben elfogyott, júliusban kétségbeesett e-mailt küldött, tudok-e rajta segíteni. Sikerült Delhiben lakó barátaimmal összehozni, akik pillanatnyilag kisegítették. Most már van szállása, de minden erőfeszítése ellenére rendes munkahely még nem jött össze neki. Korábbi gyerekotthonától segítséget nem kap. Az igazgató többször is mondta, hogy mivel már megáll a saját lábán, segítse a többi gyerekotthonit. Küldeni is akar melléje egy nagyobb fiút, hogy tanuljon tőle. Tárak dolgát tovább nehezíti, hogy Delhiben óriásiak a távolságok: szállásáról az egyetemre egy óra, és mindkét helyről egy-egy óra volt az út korábbi munkahelyére. Ha nem akarja a fél életét tömött buszokon, forgalmi dugókban tölteni, akkor közelebbi szállást és munkahelyet kell találnia, hogy maradjon ideje a tanulásra. Aztán kiderül, hogy a szállásán, amelyet megosztott néhány léhűtő bengáli fiúval, gondok voltak a többiekkel, és mindegyikük pár napon belül utcára kerül. Újabb ismerősöknek mutatom be, hátha ők tudnak segíteni.
Péntek este meglátogatom a legrégebbi hindi intézmény, a benáreszi Nágarípracsáriní Szabhá “miniszterelnökét” (így nevezik!). A XIX század második felében alapított Szabhá szerepe a hindi nyelv terjesztésében és az indiai függetlenség elnyerésében hasonló a Magyar Tudományos Akadémiáéhoz a reformkorban. Egészen az 1950-es évekig az egyik legjobb hindi kiadó is volt egyben. Emellett mintegy harmincezer kötetes kéziratos könyvtárat hozott létre, és több százezer magánkézben levő írást katalogizált. Sajnos ma már jórészt csak a régi dicsőségéből él. Publikációi alig vannak, és azok is messze elmaradnak a régiektől. Többször jártam náluk, és láttam, hogy itt minden szál egyetlen ember kezében fut össze. A falon Szudhákar Pándéj óriási képe alatt ül maga Szudhákar Pándéj, Indirá Gandhi és Rádzsiv Gandhi bizalmasa, Sonia Gandhi hinditanára, aki mellesleg a középkori hindi jó kutatója. Ő adta ki Bihárít Lallú Lál kommentárjával, valamint Szómnáth és Raszlín összegyűjtött verseit. Mindenesetre én is azonnal életfogytiglani tagja lettem ezer rúpiáért az intézetnek. Így aztán ingyen kapom folyóiratukat Magyarországon, amelyben rendszeresen olvashatok az intézet “miniszterelnökéről”.
Mikor tavasszal Benáreszben jártam, megmutatták a kért Tulszí-kéziratokat, de azt mondták, hogy a másoláshoz egy Szudhákar Pándéj által elnökölt bizottság jóváhagyása szükséges. Írtam is Pándéj száhabnak erről, de nem válaszolt. Közben megtudtam, hogy Delhiben van, és ezért kértem itt a találkozót. Délután ötre beszéltük meg, de akkor még aludt, és a kapus azt mondta, nem akarja magára vonni az úr haragját azzal, hogy felkelti. Pándéj száhabról mindenki tudja, hogy már nagyon beteg, és néha légzőkészülékkel lélegzik. Amíg várakozom, nézem a falon a képeket: az egyiken Pándéj száhab Indirá Gandhi fülébe súg valamit, a másikon Rádzsiv Gandhiéba. A kapus és az őr arról beszélget, hogy uruknak már semmije nem maradt, csak pénze.
Aztán a kapus beküld egy liftbe, megnyom egy gombot, ő maga kiszáll, engem meg utamra enged. A lift megáll valahol, de fogalmam sincs, merre induljak. Kiáltok egyet, hogy namaszté! „Üdvözlet!” Egy szolga bevezet Pándéj száhab szobájába, aki az ágyán ül, és egyáltalán nem látszik betegnek. A közelben levő lélegeztető-készülék használaton kívül van. Dedikálok neki is egy példányt a könyvemből. Ez az 1814-ből való elfelejtett első publikált hindi antológia új, angol fordítással és jegyzetekkel ellátott kiadása, amelyből már a második kiadás készül. Pándéj száhab nem ismeri, és szó nélkül forgatja vagy öt percig. Én nagyon örülök, hogy így meg van hatva tőle.

(Folytatjuk)