Hinduk, muzulmánok és a „hatodik trón maharadzsája” Gudzsarátban

A találkozó elhúzódott, rohanok a vasútállomásra. Tárak csomagolni segít a szállodában. Épp hogy elérem a Baródába induló éjszakai vonatot. Folyik rólam a víz, köhögök. Egész nap alig ettem, a gyomrommal is gondok voltak. A nagy hőségben sok folyadékot kell inni. Szerencsére mindenütt kapni “ásványvíznek” becézett, tisztának mondott palackozott vizet. A sok izzadás miatt ásványi sókat keverek bele. A hasmenésre ott a pudinhárá, a sűrített menthol. Nagyjából ezen éltem át ezt a napot. A köhögés igen erős torokfájással jár. Szerencsére erre is van gyógyszerem. Még Magyarországról hoztam echinacea-cseppeket. Megnyugtat, hogy minden bajomat tudom kezelni, még ha az nem is múlik el azonnal. A hálókocsiban végigizzadom az éjszakát, aludni próbálok. Mikor lekászálódok a legfelső ágyról, már gudzsarátiul is ki van írva az állomás neve.
Gudzsarát viszonylag gazdag állam. A sok kereskedőkasztú gudzsaráti a gyakorlati életet is kicsit jobban képes megszervezni, mint a hindi vidékek lakói. Ennek ellenére Gudzsarát India egyik legszerencsétlenebb vidéke. 1993-ban itt, Szúrat városában tört ki a pestis. 2001-ben itt volt többezer halottal járó földrengés, nemrég pedig itt volt a hindu-muszlim vérengzés. Márciusban muzulmánok felgyújtottak egy Ajódhjából, a lerombolt mecset városából jövő, hindu aktivistákat szállító vonatot Godharában. Vagy ötven férfi, nő és gyermek égett benn. Ezután jött a hindu bosszú, többezer halálos áldozattal. Gyakran ugyanúgy tűz által, mint a vonatban. Kezdetben sokat írt róla a nemzetközi sajtó. Aztán mikor jött a média és az indiai kormány által felnagyított háborús feszültség Pakisztánnal, elterelődött róla a figyelem, noha az öldöklés folytatódott. Gudzsarátban a hindu fundamentalista párt van uralmon, így senkit sem büntettek. A gudzsaráti főminiszter támogatottsága pedig megszilárdult.
A vonat begördül egy állomásra. Nézem, nem Barodába érkeztünk-e. Nem: Godharába. Egy teaárus harsányan kiabál: “Csája-csáj! Csáj-csája” Jól megnyújtja a szót, így tovább tudja reklámozni magát. Jön egy piszkos kislány és felsepri a kocsit. Szemetesláda nincs, az utasok a földre dobnak minden szemetet, így adnak munkát a koldusgyerekeknek. Kérdem, hogy hívják: Mumtáz. Kis muzulmán lány igazán hercegnői névvel.
– Hol laksz? Kivel?
– A godharái állomáson, egy teaárus bácsinál.
– Szüleid?
Hallgat. Odaadom neki a két rúpia aprópénzemet. Egy perc és két másik koldusgyerek áll előttem. Náluk seprű sincs. Elég kicsinyek a kolduláshoz. Egyiküket Asóknak hívjak. Ez is uralkodói név. Kérdem, mennyit keresnek egy nap. Azt állítja, kétszáz rúpiát. Ezt kicsit sokallom.
– Meddig tudsz elszámolni?
– Egy-kettő-három-négy-öt-hét-kilenc-tíz.
– Hát a hat és a nyolc hol maradt?
Még egyszer próbálkozik, de akkor meg a kilenc marad ki. Az aprópénzemet már elvitte Mumtáz, nekik semmit sem tudok adni. Kérdem, ismerik-e a lányt. Azt mondják, nem. Mumtáz is visszajön közben, és állítja, hogy ezek a testvérei, ami természetesen lehetetlen, hiszen Mumtáz muszlim név, Asók pedig hindu. Az út végén Asók visszajön egy másik kisgyerekkel. Ezúttal a karonülő kishúgát hozza.
– Hát őt miért nem hagytad otthon!? Tud beszélni?
– Annyit tud mondani, hogy má, azaz mama.
Négyen vannak testvérek. Szülei utcaseprők, otthon rizst, néha birkahúst esznek. Most már végig velem marad az úton, és korához képest magabiztosan beszélget.
Gudzsarátiul tavaly tanultam meg. Néhány évvel ezelőtt még úgy gondoltam, harminc fölött már nem érdemes új nyelv tanulásába kezdeni, de aztán kaptam ingyen a Routledge kiadótól egy gudzsaráti és egy perzsa nyelvkönyvet, és belevágtam mindkettőbe. A gudzsaráti közel áll a hindihez, és ha hibásan is, de már beszélem. Tavaly jártam először Gudzsarátban, de mikor a nyelvet akartam gyakorolni, és gudzsarátiul kérdeztem valamit, az emberek szinte mindig angolul vagy hindiül válaszoltak. Az első nap statisztikát is készítettem: húsz emberből három válaszolt csak gudzsarátiul. Aztán egy gudzsaráti család vendége lettem, ahol megértették, fölösleges rajtam gyakorolniuk a hindijüket és az angoljukat. Egy-két nap után már folyékonyan beszéltem. Most is hozzájuk jöttem három napra Baródába, kihasználni a hétvégét.
Egy év kihagyás után persze ismét akadozva megy a gudzsaráti. Érdekes, a bengálival keverem, és nem a hozzá közelebb álló hindivel. Az olaszon és a spanyolon kívül nem szoktam keverni nyelveket. Úgy tűnik, az agy egymás közelében tárolja a gudzsarátit és a bengálit, mint két hindihez hasonló nyelvet.

(Folytatjuk)