(Egy főszerkesztői irattartó titka)

Az egykori Előre szerkesztőségi kacatjainak 1990-es kiváncsi „csáklyázása” közben, az egykori főszerkesztői irodában, egy fiók mélyén néhány irattartóra bukkantam. Egyikből mindjárt 3 eredeti Bajor-kézirat, illetve azok mellékelt gépi átirata került elő, feltehetően abból az időből (a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje), amikor Bajor Andor az országos bukaresti magyar napilap kolozsvári fiókszerkesztőségének fizetett munkatársa volt, s penzuma abból állt, hogy heti egy szatirikus írással ellássa az Előrét.

Természetesen, jeles írónk szövegeinek csupán egy része látott napvilágot, s úgy tűnt, az éppen fölfedezett kéziratok addig a főszerkesztői süllyesztőben aludták kényszerű álmukat. Szerkesztői kéz nyoma nem látszik rajtuk, az eredeti kézírás és a gépirat úgy lapulnak egymáson, érintetlenül, ahogy a névtelen gépírónő, munkája végeztével GEM-kapoccsal összetűzte őket. A közöletlenség mellett szól az a tény, hogy Bajor az esetek döntő többségében gyöngybetűs szövegeit kézírással, kis alakú füzetlapokra, egyetlen példányban rótta. Amit elküldött a szerkesztőségnek, abból neki nem maradt másodpéldánya. A gépiratok szerkesztési szempontból viszont annyira „szűzek”, hogy a gépírónő bántó elhallásai is javítatlanul vártak a leletre kiváncsi utód beavatkozására. És bár nem törvényszerű, hogy az elfektetést kizárólag főszerkesztői cenzúra, óvatosság diktálta volna, a szatírák szövege (és szövegmögöttisége) erre engedett következtetni. Előfordulhatott, hogy a Bajor „szerkesztését” személyesen ellátó főszerkesztő egész egyszerűen megfeledkezhetett a szatíraíró eme penzumairól, de ennek az esélye csekély. Hisz érdekes módon, valami furcsa „véletlen” folytán mindig azok a kéziratok kerültek végzetesen e süllyesztőbe, amelyek kényelmetlenek lehettek volna a lap számára. A Káfé most a Romániai Magyar Szó 1991-es közlése nyomán rendre átmenti őket a világhálóra.

Cseke Gábor

Az előadó már egy órája ismertette a dohányzás ártalmait, a szenvedély rabjait megkergült birkáknak és közveszélyes öngyilkosoknak nevezte, amikor a hátsó sorból egy mindenre elszánt hang közbekiáltott:

– Mikor tartunk cigaretta-szünetet?
Erre az előadó aranykeretes pápaszeme alól föltekintett és a gyönge akaratú emberek szelídségével megkérdezte:
– Hát tartsunk?
– Tartsunk – mormogta a tömeg, az előadó pedig bólogatott.
– Akkor hát tartsunk! Tíz perc cigaretta-szünet következik, de semmivel sem több, mert még sok a mondanivalóm.

A hallgatóság kitódult a folyosóra, kis köröket alkotott és fújni kezdte a füstöt. Kint ácsorgott az előadó is, körötte az előadás ál-érdeklődőivel, szerény és szorgos mindennapi stréberekkel, akik örökké körbeveszik a tudomány bennfenteseit.

– Az elvtárs mit szól hozzá, hogy milyen sokan eljöttünk – kérdezte öblös hangon az egyik marcona, miközben rágyújtott egy szűrős marosestire.
– Szépen begyűlt a terem – bólintott udvariasan az előadó és elpirult, mint egy nagylány -, csak azt nem értem,, hogy miért nem jöttek el a nők is? Egyet sem láttam a pódiumról…
– Megmondom én, hogy miért van így, miképpen alakult a nagy helyzet – szólalt meg egy torzonborz üstökű álérdeklődő, egy csomag szűrő nélküli kárpácit szorongatva a markában.
– Miért? Mi történt?
– Ide csak férfiakat vezényeltek ki, mert azt mondták, hogy egy nemibetegséget fognak földolgozni.
– Szóval magukat is kivezényelték – mondta sajnálkozva az előadó és a kabátzsebében kotorászott, majd sóhajtva hozzátette:
– Akárcsak engem.

– Nem tetszik tudni, miért nem lehet kapni sepsiszentgyörgyi szelektet? – puhatolózott egy ragyásképű, füstkarikákat eregetve.
– Konkrétan nem tudom – mondta hivatalos hangon az előadó -, de valószínűleg azért, mert bővítik a sepsiszentgyörgyi dohánygyárat.
– De azért a Targu Jiuban gyártott szelekt sem rossz – vetette közbe az érdeklődők körének egyik újabb tagja és rágyújtott egy bukaresti marinárra.
– Nem rossz, de nem is jó – mondta az előadó -, mert hiányzik az aromája. Szóval, egy leheletnyivel keserűbb az íze.

– És mi a véleménye az előadó elvtársnak a diplomata cigarettáról? – érdeklődött egy gyerekember.
Az előadó bólintott.
– Jó, csak egy kicsit illatosabb a kelleténél. Én édesnek találom.
– Parancsol belőle egyet? – nyújtotta feléje az ifjú, de az előadó megrázta a fejét.
– Megmaradok a magaménál – s azzal kihúzott egy csomag kentet.

A tisztviselők köre ámuldozott:
– Előadó elvtárs – kiáltott föl a sepsiszentgyörgyi szelekt híve – ez aztán csuda, honnét szerezte?
– Bizony – felelte az előadó – ez nem is olyan könnyű, mint ahogy egyesek képzelik. Nekem van egy vendéglőfelelős barátom, és attól veszem nagyobb tételekben. De a legtöbben úgy járnak el, hogy felülnek egy bárszékre, kitesznek maguk elé egy ötlejest, és azt mondják a bárpincérnek, hogy valaki a pénzt ottfelejtette. Erre a bárpincér tudja, miről van szó, félrehívja a fogyasztót és ad neki egy huszasért egy csomag kentet. Mert ez nem is olyan egyszerű, ahogy egyesek elképzelik…

Az előadó fölkattintotta a gázöngyújtóját és elégedetten pöfékelt.
– Drága mulatság – sóhajtott föl a szűrős marosesti gazdája -, én megmaradok a magaménál.
– Drágának drága – bólintott az előadó -, de megéri, mert ezt szoktam meg. Én például a marosestitől köhögök, mert nem szoktam meg, és nekem például a marosesti határozottan árt. Egy előadás szünetében megkínáltak vele és ha hiszik, ha nem, úgy elkezdtem köhögni, hogy alig tudam folytatni az előadásomat.
– Akkor is erről a mostani témáról tetszett beszélni?
– Akkor is – hagyta helyben az előadó. – Tudniilllik én két témakörről szoktam előadást tartani. Az egyik a mai ember erkölcse, a másik pedig ez a mostani.
– És melyikről beszél szívesebben – kérdezte az egyik ál-érdeklődő, aki füstfelhőbe temetkezett, mint a drégeli rom.

Az előadó elnyomta a kentjét és a tömeg felé fordult:
– Vége a cigaretta-szünetnek.
Majd az ál-érdeklődőknek válaszolt.
– Hogy melyik témáról beszélek szívesebben? Tudja a fene. Amivel éppen megbíznak. Nekem mindegy.

És megindult a pódium felé.

1. elekes ferenc:
   2010. augusztus 9. 12:35

   Ma jó napom van : a Bajor írásának még a tizedik soráig sem értem, máris jót mulattam. Ez Bajor !

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ