Somorčík Sz. Rozália: Fekete torta

(Lányomnak)

Hajnalban mellém feküdt a nap.
Elsőnek a szótlan urat
kellett elküldenem.

Halott virágágyásban dobogott lovam.
Hazudtam a kapuőrnek is,
hogy birtokaim kell megtekintenem.

A berkenyefákhoz vágtattam,
kialudt tűzhelye mellett
ott ült a földszemű férfi.

Gazzal benőtt ösvényeken
kerültem az arany rétre,
hol madárrá változott a reggel.

Elveszett gyerekekről írok,
ezt ígértem, mikor az áfonyatortát ettük,
de egyet se találtam.

2014. május 20.

2 hozzászólás érkezett