A láthatatlan hadsereg

A francia kémtörténelem feljegyez egy eseményt, amely élénk világot vet a háborús idők orosz diplomatáinak lelkületére és humorára. Nem tudjuk, hogy vájjon megtörtént-e, de »se non e vero, e ben trovato«.
A semleges Romániában egy nagyon ügyes német ügynök kémkedett, aki tökéletesen beférkőzött az orosz katonai attaché, Semenov ezredes bizalmába. Az ügynök, akinek német hűségéhez szó sem férhetett, egy napon rendkívül fontos hírnek jutott a birtokába és a bukaresti német követséghez rohanva, kérte, adják át a legtitkosabb I. számú sárga chiffrekulcsot, hogy értesülését azonnal továbbíthassa. A követségi tisztviselők azt felelték, hogy csak abban az esetben adhatják át a kért kulcsot, ha a katonai attaché hozzájárul.
Az ügynök sietett a katonai attachéhoz és kérte, legyen segítségére.
– Mit óhajt megsürgönyözni? – kérdezte az attaché.
– Bocsánatot kérek, de a főhadiszállás hírszerző parancsnokának meghagyása folytán híreimet csak vele közölhetem.
– Akkor sajnálom, de a kulcsot nem adom át.
Az ügynök ekkor elmagyarázta, hogy állásával játszik, ha parancsnoka rendelkezése ellen cselekszik, hogy nagyfontosságú és nagy horderejű katonai hír továbbításáról van szó, amely egy egész arcvonalat érdekel stb. stb.
Mind hiába! Az attaché hajthatatlan maradt.
Az ügynök kétségbeesetten távozott a német nagykövetség palotájából és szomorú ábrázattal tért be a Capsa nevű kávéházba. Nemsokára Semenov ezredes nagy társasággal, hölgyekkel, urakkal vígan, félig bepezsgőzve, énekelve, berobogott a kávéházba. Pezsgő, bor, cigány, női kacaj, víg dal következett. Egyszer csak Semenov meglátja jó barátját, a német ügynököt. Hozzá megy s megkérdi mi baja van. hogy olyan busan, szomorúan gubbaszt a sarokasztalnál. — Gyere brátye közénk mulatni!
A német ügynök bosszúsan, de őszintén elmondotta, hogy egy nagyszerű hírnek jutott a nyomába, hogy előléptetést, sőt nagyobb jutalmat is vár, de mind hiába, mert nem tudja közvetíteni a hírt, mivel a követség megtagadta a kulcs átadását!
Ekkor Semenov átölelte barátját, orosz szokás szerint összevissza csókolta.
– Egy ilyen drága jó barátomon segítek, még pedig azonnal. – Michael Alexandrovics – szólt oda titkárjához – szaladj azonnal a követséghez és hozd ide az I. számú német sárga, chiffrekulcsot. Hadd segítsünk ezen a jó emberen.
Egy pár perc alatt a titkár az alig kétszáz lépésnyire levő orosz nagykövetségről elhozta a kívánt kulcsot. A német ügynök először nagyot nézett, még nagyobbat bámult, megivott egy pár pohár pezsgőt és megírta megbízójának; a rejtírásos sürgönyt.
… Pár nappal később az oroszok Memel irányában megtámadták a német arcvonalat, de már várta őket Mesbaum német tábornok hadserege. Három orosz dandár pusztult el… Ez volt a sürgöny eredménye.

Forrás: Botár Árpád [volt cs. és kir. mozgó hírszerző állomásvezető, eml. százados]: A láthatatlan hadsereg. Kémnek, árulók, merénylők. Kiadja a Tapolcai Lapok Nyomdavállalata, 1938