XI. A nagy guru

Fensőséges barátom, San Antónió főherceg!

Írom levelemet Bukarestből, és olyan témát pengetek meg korszakosan újító módon, amitől mindeddig a legnagyobb írók is visszarettentek. A szexről írok. A klasszikus irodalomban ez csekély mértékben fordul elő, ami ennek a művészetnek a hagyatéka. Egyszer valaki kitalálta, hogy a dolgok néven nevezése helyett olyanokat írnak, hogy „andalogtak a holdfényben”, és „megfogták egymás kezét” – és ezt úgy kell érteni, hogy izé, érti fenséged, én se írhatom le, mert becses anyakirálynői édesanyja is olvasandja levelemet, és a női hölgyek ettől elpirulnak meg zavarba jönnek. (De azért fenséged is megfogant valahogy, ha jól gondolom.)

Egy tévedéssel kezdődött a dolog. Bivolárunak hívják az ipsét, akit Ábel barátommal fölkerestünk. Én meg azt hittem, hogy a Nagy Bivaly az, egy mesztic állat, akit ismerek a kikötőből. De ez egy kicsike, ápolatlan öregember, inkább Piszkos Fredre emlékeztet, akit akkor lássak, amikor a hátam közepét. Ez a Bivoláru egy nagy Guru. Ha ismeri ezt a szót fenséged. Én se tudom pontosan, de már kezdem sejteni, mert óriási hatással volt rám. Valami olyan ember, aki sok hülyeséget beszél, és ezért tisztelik. Mert nem mind hülyeség ám, csak ki kell belőle válogatni a lényeget.

Én, a világhíres író találkozok a világhíres Guruval, így hozta össze Ábel. Öltöny, nyakkendő, aranyozott töltőtoll a zsebben, ő meg valami fehér klepetyusban jött elém, mint a saját apja szelleme (ez utalás a drámairodalom egyik kísértethistóriájára). A folyosón vártunk egy kicsit rá, és közben ott mentek el mellettünk jobbnál jobb, szebbnél szebb ifjú hölgyek egy-két szál lenge fehérneműben. Férfiak vagyunk, ugye, hát érdeklődéssel nézegetém a portékát. Elhiheti, fennség, kegyed sem maradt volna közömbös. Volt ott fiatal és érett, karcsú és telt, mi szem-szájnak (stb) ingere.

Először Ábel barátom tolmácsolásával beszélgettünk, már zúgott a fejem a sok csandra-mantra-tantra szavaktól, egy kukkot sem értettem, de érdeklődő arcot vágtam, mint egy előkelő társasághoz tartozó író. Azt hiszem, az volt a lényege, hogy semmi alkohol, semmi dohány, egészséges életmód. Ami egy nagy marhaság, de tisztelni kell a mások mániáját, és kevesebb a verekedés.

Amikor már nagyon untam, akkor megkérdeztem, mi a véleménye a Guru úrnak a szexről. Ez már belevágott az érdeklődési körömbe, és nagyon jókat mondott az öreg. Addig nem is gondoltam róla. Azt, hogy ugyanolyan szükséglete az egészséges szervezetnek, mint a lélegzés meg az evés. Én is így gondolom. Csak a társadalom ezt az egészséges ösztönünket elfojtja, korlátok közé kényszeríti, és ettől beteg az egész társadalom. Ez így is van, tanúsíthatom. Eddig a legtöbbet nők miatt verekedtem, és általában belebetegedtek, akikkel megvitattam a kérdést. Nagyon látszott rajtam az érdeklődés, mert még azt is elmondta, hogy ebben az ő közösségében eltöröltek minden tiltást, meztelenül vannak benn a tagok, és szabad a szerelem. De oda csak a tagok! Még a világhírű írónak se!

Elhiheti fenség, hogy nagy kedvet éreztem azonnal belépni ebbe a csodálatos közösségbe! Ekkor betett egy kazettát a videóba, hogy megnézhessem, miként is zajlik náluk a közösségi élet. Alig bírtam ülve maradni! Pedig láttam már néhány dolgot az életben, és ismerem a kikötői kuplerájokat Tűzföldtől Kamcsatkáig. Nagyon egyetértettem a kis ápolatlan öreg nézeteivel, aki jobban megismerve már nem is hasonlított Piszkos Fredre. Lám, ez megöregedett, és fiatal, gyönyörű nők ájulnak az ölébe, csak azért, mert Guru. Mondok neki, hogyan lehet ide belépni tagnak. Ó, az nagyon egyszerű, ki kell tölteni egy nyilatkozatot, alá kell írni, és már be is vagyok fogadva, mehetek a belső termekbe. Huhh!

Ide egy nyilatkozatot, rikkantottam, vettem elő az arany töltőtollat, hogy írói kézjegyemmel besétáljak a paradicsomba.

Ez az Ábel mesterkedett valamiben, mert úgy fordította a szavaimat, hogy szeretnénk figyelmesen elolvasni egy belépési nyilatkozatot. Amikor kettesben maradtunk, akkor nagyon le akart beszélni. Olvasta sorra a részleteket, amikről úgy gondolta, elijesztenek. Engem! Az egész vagyonomat be kell adni a közösbe. Egye fene, úgy sincs semmim. Munkát kell vállalnom, és az egész fizetést beadni. Nem bánom, mire kellene pénz, ha itt megvan mindenem. Tilos az alkoholos ital meg a dohányzás. Káros szokások, egy erős jellemű ember (magamra céloztam) akkor hagyja abba ezeket, amikor akarja. Akkor még azt kérdezte, hogy mi lesz a világhíres író bejelentett előadói körútjával. Evvel megfogott. Első a kötelesség.

Úgy döntöttem, elhalasztom a belépést előadói körutam végére. És holnaptól nem iszok whiskyt, és nem dohányzok. Éppen ezért ma este még kirúgok a hámból, és holnaptól új kezdődik.

Maradok fenségesen uraló alattvalói tiszteletében,

1-ő Fülig San James (gurujelölt)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ