Az 1997-ben alapított csíkszeredai Székelyföld c. folyóirat a napokban hozta ki 200. – ünnepi – számát. Szép teljesítmény! Hát még, ha hozzávesszük: olyan város(ká)ban, ahol azelőtt sose volt irodalmi-művészeti kiadvány! A Székelyföld pedig úgy élt meg (sokszor a jég hátán), hogy közben számos magyar laptársa húzta le a rolót, vált működésképtelenné.

Sajátos laptörténet kerekedik ki a 200. szám anyagai nyomán. Pedig a szerkesztőség nem tett mást, mint levelet intézett az évek során felszaporodott Székelyföld-díjasaihoz, hogy küldjenek „verset, karcolatot, naplójegyzetet, szerelmi vallomást, anekdotát, csujjogatót, reklámszöveget a Székelyföldről (mint történelmi-földrajzi-kulturális-politikai régióról!)”. S csudák csudája, mindenki küldött, s ekként egycsapásra össze is állt az ünnepi szám.
De erről majd holnap, többet… (Cs.G.)