Én, Petrozsényi Nagy Pál (53)
Önéletrajzi dokumentumregény
Így lett belőlem artista helyett műkedvelő színjátszó. Egy ideig szorgalmasan eljártam a próbákra, és olyan személyiségekkel is megismerkedtem, mint: Botár Endre, Miske László, Rajhona Ádám, Csiky Ibolya, Széles Anna. Ez utóbbiba bele is szerettem futólag. Törékeny, majdhogy nem sovány leány volt, és szőke, vagyis a zsánerem. Akkor találkoztam vele először, amikor eladtam neki az ételjegyemet. Hiába, kellett a pénz, ugyanis se édesanyám, se najma nem kényeztetett el ilyen szempontból. Kifizették a kosztot, szállást, azzal jó éjszakát. Hogy egy főiskolai hallgató meginna néha egy-egy kávét is, megenne egy fagylaltot, elmenne moziba, meg sem fordult a fejükben. Szó se róla, több társamhoz hasonlóan, adhattam volna vért is időnként (akkoriban ezt meg is fizették), erre azonban már nem voltam hajlandó, diákmunkára vagy -hitelre pedig nem igen nyílt akkor még alkalom.
Szóval eladtam a jegyet a szöszinek, és azontúl sokáig nem tudtam kiverni a fejemből. Szerelem első látásra? Meglehet. Szerelem, szalmaláng, mindenesetre még Maját is elfelejtettem miatta. Megjegyzem, nem is nagyon sajnáltam, mert már kezdett elegem lenni a leányból, aki állandóan egy vamp szerepében tetszelgett. Úgy látszik, túl sok operettet nézhetett, mert lassan már maga is operettfigurává nőtte ki magát. Bezzeg Anikót egész más fából faragták. Ő szelíd volt, mesterkéletlen és egyszerű az életben, színpadon egyaránt. Talán nem ártana az ő figyelmét is magamra hívnom egy előadással – játszadoztam el sokáig az ötlettel. Csak az volt a bökkenő, hogy sohasem tudtam a közelébe férkőzni. Vagy tanult, vagy úton volt, ugyanis már akkor sűrűn filmezett. Erre feladtam, s vele együtt az egyetemi színjátszást. Túl kevés köze volt ahhoz, ami engem foglalkoztatott, de elmaradt az a bizonyos cirkuszi protekció is, amire Szabó Lajos rektor révén számítottam.
Még felléptem ugyan egy akrobatikus elemekkel átszőtt kabaréban, utána finita la commedia.Szerencsére Maja semmit sem vett észre az egészből, bár ha észre is vett volna valamit, egy szóval sem tiltakozhatott volna ellene, miután ő még több fiúval kacérkodott, sőt…
(Folytatjuk)

Pusztai Péter rajza