Száz év – nagy háború: Hogyan szabad irni a tábori postai leveleket
Az utóbbi időben egyre sűrűbben fordul elő, hogy gyorsirással, vagy török, héber, czirill betűkkel, sőt jelirással irt levelek érkeznek a tábori postán, vagy pedig ilyeneket adnak fel. Minthogy a tábori postára vonatkozó szabályzat 47. pontja szerint ellenőrizhetetlen irás vagy nyelv, titkos irás vagy gyorsirás használata a tábori postai küldeményeknél tilos, ilyen küldeményeket a tábori postahivatalok sem el nem fogadhatnak, se nem kézbesíthetnek.
Forrás: huszadikszazad.hu / 1915. március
A betiltott bakanóta
Vígan danolva masírozott az országúton a 37. ezred 9, százada:
„Kapitány úr felment egy magas hegyre
Körülvette az ellenség fegyvere.
Főhadnagy úr, vegye át a századot;
Én már többet kommendánsa nem vagyok!”
Hubinger kapitány, — sült bécsi német, prototipusa az osztrák kapitányoknak, — csak hallgatja az „öreg szürke” hátáró’ a vidám bakanótát, de nem tud belőle kiokoskodni. Egyszer csak előreinti a lova nyomában bandukoló H. főhadnagyot:
— Főhadnagy úr, mit dalol a legénység?
H. főhadnagy lefordítja neki németre a dal szövegét, Hubinger kapitány erre megállíttatja vele a századot és megparancsolja H. főhadnagynak, hogy közölje a legénységgel az ő parancsát:
„Ezt a nótát ezen formájában betiltom! Dalolja a legénység úgy, hogy ha a kapitány urat körül-
is vette az ellenség fegyvere, ő annak nem volt oka. De rögtön feltalálta magát és az ellenséget hősiesen visszaverte.”
Forrás: Hajdú István: Milyen volt az a mi régi hadseregünk? Légrády RT. Budapest, 1927