Ferencz Imre: Füst és parázs
A [csíkszeredai] Dózsa-konferencia elé
Hogy lett volna,
ha pápává választják Bakócz Tamást?
De hát II. Gyula utolsó kívánsága az volt:
Csak ne magyart!
Hát választottak maguk közül
a bíborosok fiatalt – Medicit –
akiről tudták:
beteg, nem sokáig él.
És élt bennük reményként
a közeli esély.
Bakócz pedig elfogadta a megbízatást,
az új pápa apostoli követe lett,
és hozzáfogott megszervezni
a keresztes hadjáratot.
Titokban arra gondolt:
a győzelem biztos esélyt ad neki
a következő pápaválasztáson…
Mi lett volna
ha Bakócz nem vállalja a megbízatást;
ha nem hajtja sem a külső,
sem a belső indíték?
Hisz Telegdi jelezte a veszélyt:
Nem kell tüzet rakni
a puskaporos hordóra!
Milyen volna most a jelen,
ha akkor nem úgy történt volna ?
Vajon magától a sok paraszt összegyűl?
Vajon önként Dózsa az élükre áll?
Sem hadjárat, sem lázadás?
És elmarad a vérengzés, a pusztítás,
és nem ültetik tüzes trónra Dózsát,
és nem osztják szét a húsát,
mint toros kalácsot…
Mi lett volna, ha Dózsa megéri Mohácsot?
Mi lett volna, ha akkor a teste nem töretik
meg?
Talán töretlenebb lett volna
a történelem?
Kérdések füstje szállt az égre,
amikor pápát választottak?
Kérdések füstje szállt az égre,
amikor Dózsát a tüzes
trónon megkoronázták ?
Mindig kérdések füstje száll az égre,
és mindig válaszok parazsa izzik
a földön?
Nem hallottátok Dózsa György hírét? –
vajon a verset Petőfi ugyanúgy.
megírta volna?
Dózsa György unokája vagyok én –
vajon Ady Endre ezt vallotta volna?
Mi lett volna belőle, ha Mohácsnál harcolt
volna Dózsa?
És egyáltalán az irodalomban
ma ő ki volna?
Rossz történések eredménye a történelem?
Rossz döntést hozhat, aki rosszat nem
akar?
Ha másként dönt Bakócz,
elmarad a parasztháború ?
És billogként nem volna
az emlékezetünkbe sütve Dózsa,
immár ötszáz éve?
Kifogott akkor törököt?
Miért, hogy ötszáz esztendeje
esszük a svédasztalról
Székely Dózsa Györgyöt?
2014. március 4.
Pusztai Péter rajza
2014. június 5. 07:52
Már Márki Sándor, a parasztháború legtekintélyesebb, mindmáig legelismertebb történésze tisztázta azt – az 1883-ban megjelent, majd 1913-ban újra kiadott könyvében, hogy nem ültették tüzes trónra Dózsát. Eötvös József Magyarország 1514-ben c., egyébként alaposan dokumentált, szinte történészként írt regényében, mely 1847-ben jelent meg, ugyancsak a tüzes trón legendájáról ír. Petőfi átvette. Aztán mások is. A tankönyvek hasonlóképpen. Sajnos, Székely János is stb.
2014. június 5. 08:03
Azt azért ide írhatjuk, hogy mi a reális az egész legendakörből. Például a tüzes korona. Meg testének a felfalása hajdúi által.
Érdekes álláspontja az utókornak: Petőfi, ha téved, akkor se tévedhet! Pedig valóban az ő nagyhatású verse rögzítette a trón legendáját mindenkiben!
2014. június 5. 08:27
Valóban. A tüzes korona használata előtt a nemesek, a gubacsi győzelme után, már tüzes sisakkal kínozták a legyőzötteket.II. Ulászló Miksa császárhoz írt levelében, Taurinus I. kanonok, Szerémi Gy., a király, majd Zapolyai J. fejedelem és király udvari kápjánja is megemlíti, hogy a kiéheztetett felkelők közül 9 életben maradt, és ezek nádsíp és hegedű hangjára a maguk módja szerint kellett járják a toborzót és a hajdútáncot, s minden körforgás után, mint „az éhes farkasoknak, éhes disznóknak egy-egyet kellett harapniok s nyelniök Dózsa testéből”, „mely pedig nem akart harapnia, kit megismertek,ha a szája vértő veres vót vagy nem vót, az azon helen levágatott”(idézet Verencsics Antal püspöktől) Hárman vagy négyen ellenszegültek. Egy Lőrinc nevű kovács, aki Dózsa lovait szokta patkolni, megmenekült, szabadon engedték. Dózsa csak akkor szólalt meg, amikor testéből haraptak:” Kutyákat neveltem magamnak.” Egyes kortárs szerzők három-négy mondatot is mellékeltek e megvetés mellé, de ezt mindenik megemlíti.