Székely Szabó Zoltán: TUTUKA avagy Az utolsó Szabó (40.)
Egy vasárnapom
Színész vagyok. Kezdő. És házas. Kezdő. Anyósoméknál lakunk. Reggeli utáni parancs:
– Megyünk a lisznyói kertünkbe almát szedni!
– Ne tessék haragudni, de nekem ma is előadásom van. Kettő.
Indulnak. Az ajtóból hallom:
– Látja, Feri, csak most nősült, s már nem fogad szót.
Az előadás bukás. Mind a kettő. Szomorúan ballagok haza. Anyósom az ablakban. Az utcáról hallom:
– Látja, Feri, csak most nősült, s már ilyen későn jár haza.
Ragyogó élmény volt nekünk a más világ, a zombori közönségnek pedig az a jelenetváltozásos 20 perc a sötét nézőtéren, mely alatt a függöny mögül a nehézkes díszletek recsegése-ropogása és Karlovacki riesling ízű, súlyos káromkodások hallattszottak.
(Napló – újévi számvetés) Szeptember elején megkezdtük a Csongor és Tünde próbáit. Első darab, amelyben próbáltam. Statisztaszerep, nemtők tánca.
Első előadásom Gyergyóalfaluban volt szeptember 11-én, beugrás a Tündöklő Jeremos tömegtáncába. Október elsején hozzáfogtunk a Gácsérfej próbáihoz. Óriási meglepetés volt számomra, hogy megkaptam az egyik főszerepet. Természetesen nagyon izgultam, hogy mit kezdek majd vele. Szerencsére a rendező nagyon megértő és türelmes volt velem. Három kollegám kedvessége és segítsége is nagyon sokat számított. (Visky, László Puki, Dobos Cibi).
December 2-8. között jugoszláviai turnén voltunk a Csongor és Tündével, valamint a Gácsérfejjel.
Egy decemberi olvasópróba után nekifogtunk a Csillag a máglyánnak. Völgyesi András rendezi. A Rendőrfőnököt játszom benne.
Miközben én a Rendőrfőnök kevéske veretes szövegének örvendtem, Hektor sógor a szekufőnököcskék kiadós veretésétől rettegett. Meggondolatlan legényemberként a lisznyói kúriába szervezett szilveszteri bulit. Komolytalan fiatalokat hívott meg, akik felelőtlenül jól érezve magukat léptek át a szocializmus új esztendejébe. Azonnyomban meg is kapták a SAS-behívót: a Szekuritáté úgy csapott le rájuk, mint a sas. Hogy lehessen ügy, kellett ürügy. Az pedig a dicső cég fogasán több lógott, mint sapka. Csak le kellett akasztani, s ráhúzni a betörendő fejre. Mert a lovat még csikó korában kell betörni. Ez esetben az volt a kommunista égre kiáltó bűn, hogy két baráti ország magyar és lengyel állampolgáraival is koccintottak a honi hazaárulók. Sőt! A falu egyik elöljárójának arról járt elöl a szája, hogy ő a fenyőfáról látta a bent zajló nemzetközi pornófesztivált. Nézzüksza! A ház előtt, a kocsifeljáró tulsó martján pompázik három egzotikus fenyőmatuzsálem. Legalsó ágaik a földtől 6–7 méterre ágaskodnak szerte. Versenyt hirdettem. Néhány izmos legény elé kivágtam egy liter rumot nagydíjnak. Egyikük sem tudott felfelé mászni bár egy bakarasznyit. Ha a Szeku előtt has(z)on csúszó elvtárs netán vasmacskával fennebb jutott volna akár egy métert is, a szerszám nyomot szúrt volna a fába, a nyom pedig szemet szúrt volna nekünk. Ráadásul egy méterrel magasabbról már nem látott volna be, őt viszont könnyen megláthatták volna a fényes hóvilágnál.
A nemzetáruló magyar bandát alaposan meghurcolták, agyonvallatták. A testi fenyítés szerencsére elmaradt, de a fűszeres pénzbírság keményen odacsapott. Apósom füstölve füstölgött:
– Látja, mama, én az ágyból néztem a televízióban azt a rohadt román szilveszteri műsort, mégis le kellett pengessek két fizetést ezeknek a gazembereknek.
Kevéssel később bennem már ingyen gyönyörködhetett a tévében. Január végén felutaztunk Bukarestbe a Gácsérfejjel és a Csongor és Tündével. Mindkét előadásról felvételt készített a Román Televízió Magyar Adása – közönség nélkül, stúdióban.
Nagyapám a hétfőt magyar vasárnapnak nevezte, mert akkor délután sugárzott a magyar adás, amitől tattyusnak sugárzott az arca. Amikor meglátott ide-oda ugrándozni a vasfán, értetlenül csapta össze a kezét: „Drága unokám, hogy voltál képes otthagyni azt a gyönyörű tanári pályát ezért a komédiás szökdösésért?”
Nekünk a hétfő volt a szabadnapunk, általában én is néztem a magyar adást.
Egyik ilyen alkalommal Laló barátommal a kanapén lezserkedve rumozgattunk. A bemondó a kötelező kommunista szecskával kínlódott, hogy a román állam mennyire megbecsüli a nemzeti kisebbségeket, mennyire tiszteli azok kultúráját, például az erdélyi magyar színjátszást… és illusztrációként bevágták a Csongor és Tündéből a kettőnk tánckezdő feltápászkodását.
A kultúra közkinccsé tételébe akkoriban korbácsolták bele a boldog tömegeket. Elindult országos szinten a Megéneklünk, Románia c. csömörkampány. Ki mit tud? Hazudni. Nyalni. Történelemből, földrajzból, népjólétből. A Pártnak, a Vezérnek, a Vegyésznőnek.
(Napló) A Textil Klubban rendezni fogok egy összeállítást a Megéneklünk, Románia fesztiválra Lauda României (Románia dicsőítése) címmel. Ma találkoztam a csoporttal.
Lesújtó, hogy mibe keveredik az ember!
A kommunista porhintés – télvíz idején! – nyilván szitált az iskolában is. A feleségem a 2-es Líceumban (Leánygimnázium) tanított, világos, hogy rásózták a kultúrmunkát. Majd a férje, ugyebár…
(Napló) A 2-es Líceumban megkezdtem Paul Everac Három a tánc c. egyfelvonásosának próbáit.
És hogy véletlenül a színház se maradjon ki a néphülyítésből:
(Napló) Megjelent S¸tefan Berciu Leszámolás c. darabjának szereposztása. Ilie Gaˇjaˇlie őrmestert játszom benne. Rendező Kiss Attila.
Kínosan rossz darab a Leszámolás. Annyi köze van a drámairodalomhoz, hogy két felvonásból áll, és párbeszédes formában íródott.
Újra nagyon meglepett a Kiss Attila bizalma. Nagyon rá kellene szolgálni!!!
– Színházban ez csemege-mondat, Tutuka! Hát még ha nő volnál!
Teljes üzemben voltam hát: táncoltam, máglyáztam, leszámoltam, dicsőítettem Romániát.
(Napló) Óriási munkaütem. Ma öt próbám volt. 10-től 2-ig párhuzamosan a Csillag a máglyán és a Leszámolás, 3-tól 5-ig Dózsa Klub (Textil), 6-tól 9-ig ugyanaz, mint délelőtt.
Nagyon szeretem az ilyen zsúfolt programot, a kemény munkát. Növeli az ambíciómat, jó hangulatba hoz.
– Tutuka, maga most butuka!
A Csillag a máglyánban a Rendőrfőnököt kétszeri megjelenéssel villantottam. A második volt a sokkolóbb. Nagy rössel dobbantam színre – a nézők megijedtek, hogy közéjük vágódom – és ellihegtem a hátborzongató szöveget: „Ötödik Károly császár Genfet ajánlotta föl békekötés fejében a pápának. Ezer főnyi spanyol zsoldoscsapatot indított útnak.”
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza