Fotó Gergely Tamás

Könyvtárunk mellett egy zöldséges stand, gyakran vásárolok ott. Vagy csak megállok pár percre mellette, s szedem a friss levegőt. Mióta Stockholmban is 18 fok fölött van a hőmérséklet, megtehetem.

Tegnapelőtt azt látom, a cseresznyés ládában garázdálkodik egy seregély. Meg társul hozzá egy veréb. Nem tőlük sajnáltam a friss gyümölcsöt, hanem azt nem akartam, hogy valami betegséget oltsanak csőrükkel a szemekbe, mutatom hát a háttérben ülő gazdának, mi történik. Az feláll, s elhessegeti a madarakat. Elmegyek én is, ellépek, elhessegetem magam a könyvek közé.

Úgy tűnik, a csipegetők gyakori vendégei a standnak, mert ma a kenyérbolt felé mentemben azt látom: áll az eperrészleg mellett az árus, és… úgy értelmezem, dob az aszfalton izgő-mozgó seregélynek. Meglepődöm: ezek szerint elve, hogy minden éljen, ember, állat. Ám abból, ahogyan a következő eperszemet röpíti, rájövök, hogy kő helyett dob valószínűleg romlott/túlérett eperrel, és a madarat nem etetni, hanem megsebesíteni akarja. Legalábbis megijeszteni…

Gergely Tamás