Negyedszázaddal ezelőtt kerültünk Stockholmba, s hát az elején túristáknak véltük magunk. Rosszul mondom, minden héten bevettünk valamit a számunkra izgalmas, szép városból, hadd ismerjük meg új hazánk. Így vetődtünk el egy östermalmi pékségbe. Kis háttéinformáció: az Östermalm a svéd főváros leggazdagabb, legfényesebb negyede, még ma sem állna módomban ott lakni. Talán nem is óhajtanám…
Szóval belépünk, minden csillog-villog, kenyeret szeretnénk, ám a „szortiment” egészen más, mint a többi élelmiszerüzletben – a legjobban egy paradicsomos kenyér lepett meg, nem tudtam felfogni brassói fejemmel: hogyan és miért sütötték bele, tették tönkre, akkori gondolkozásom szerint, azt a finom kenyeret. A paradicsomról nem is beszélve…
No, ízlésem változott, horizontom bővült, és emlékezetemben megmaradt a paradicsomos kenyér mint az Östermalm jelképe. Nemrég egy gyopárnövényt vásároltam cserépben, a teraszra, kárpótlásképpen, amiért hiába másztam meg a Keresztényhavast, gyopárom soha nem volt, pedig úgy éltem meg, hogy az egy igazi hegymászó trófeája, nos ahhoz hasonlóan, amikor ma a Konsumban megláttam a Saltå paradicsomos cipóját, nem tudtam ellenállni, s a kosaramba betettem…
Lassan kikerekedik az életem…

Gergely Tamás

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. június 20. 05:29

   Én egyszer szereztem három szál gyopárt,de azt is az édesapám vadászkalapjába tűztem,amikor éppen elmenőfélben volt.Hadd emlékeztesse őt erre a kegyetlenül szép földi paradicsomra.